Petrőci Bálint
* Kolozsvár, 1924. szept. 1. – † Po., 2002. jan. 31. / író, újságíró
Az elemi négy osztályát Sőregen, a gimnázium alsó tagozatát Szegeden, a felső osztályokat Losoncon végezte, itt érettségizett 1943-ban. Miskolcon és Pozsonyban jogot hallgatott, tanulmányait azonban nem fejezte be. Évekig hivatalnok, majd 1949- től 1951-ig az Új Szó riportere volt. Innen macedón származása miatt, titóizmus vádjával a füleki Kovosmalt edénygyárba küldték dolgozni, üzemi lapot szerkesztett. 1952 őszén térhetett vissza a szerkesztőségbe, ám 1968 után újból menesztették, ezúttal a „prágai tavasz” támogatásáért. Évekig állástalan volt, majd a Szovjetbarát c. lap szerkesztőségében kapott műszaki beosztást. 1986-tól nyugdíjas. 1991-ben rehabilitálták, visszatért az ÚSZ szerkesztőségébe, s 1994 végéig utazó riporterként dolgozott.
Első írásai 1943-ban, a Losonci Hírlapban jelentek meg. Irodalmi kibontakozása az Új Szó, majd a Fáklya megjelenéséhez kötődik. Szerepel az Új hajtások c.antológiában, de még ugyanabban az évben önálló kötetet ad ki. Novellái a sematizmus korának minden jellemzőjét tükrözik, a leegyszerűsített szemlélet, a felületes jellemábrázolás később is jellemzi írásait. A kaland- és a bűnügyi regény műfaji jegyeit, a klasszikus narráció eljárásait vegyítve több regényt ír, de kísérletezik a modern, síkváltó időkezeléssel és előadásmóddal is. Ilyenkor a reá általában jellemző bonyolult cselekmény háttérbe szorul, tágabb teret nyer a belső problémák kivetítése, a tudatfolyam ábrázolása (Mágneses rácsok, 1968). Egyes műveiben az abszurd elemei is megtalálhatók (Kakastánc). P. egész epikai életművére vonatkozó érvénnyel elmondható, hogy ritkán sikerült egyensúlyt teremtenie az írói elgondolás, a mondanivaló és az ábrázoló eszközök között, szándékai az alkotói-művészi erő, a művészi alakítókészség hiányosságai miatt csak részben valósulhattak meg.
Művek: Megbékélt emberek, elb., 1953; Piros virág, elb., 1956; Határváros, r., 1963; A szemtanú, r., 1966; Hosszú éjszaka, r., 1971; Kommunisták 1–2, dok., 1977; Hullám hullámot ér, elb., 1988; Komunisti, szlov. ford., 1988; A vágy ördöge, r., 1993.
Irodalom: Hubik István: Megbékélt emberek, ÚSZ 1954. jún. 4.; Dobos László: Piros virág, ÚSZ 1957. febr. 24.; Rácz Olivér: Piros virág, Hét 1957. márc. 10.; Csanda Sándor: Határváros, ISZ 1963/4; Fábry Zol- tán: Határváros, ISZ 1963/4; Gály Iván: Szemtanú, ISZ 1967/3; Tóth László: Élj, ahogy tudsz…, Hét 1969/29; Alabán Ferenc: Dokumentum – irodalom – elkötelezettség, ISZ 1981/2.
Sz. Z.
Hibát talált?
Üzenőfal
