Perliczi János
* Késmárk, 1705. október 29. – † Losonc-Apátfalva 1778. április 28. / orvos, polihisztor
A helyi ev. lelkész fia volt. Késmárkon kezdte iskoláit, majd Miskolcon folytatta, ahová a magyar nyelv megtanulása végett ment, végül Eperjesen és Pozsonyban fejezte be középiskolai tanulmányait. Több külföldi egyetemen is tanult. Boroszló, édesanyja szülővárosa volt a peregrináció első állomása, majd Jéna és Wittenberg következett, itt a bölcselet magisztere címet kapta meg, az orvosdoktori oklevelet a hollandiai Utrechtben 1728-ban érdemelte ki. Ezt követően visszatért szülőföldjére és először Selmecbányán telepedett le, ahol a bányakamara matematikai ismereteit is hasznosította. A városban ismerkedett meg a magyar Hippokratésznak is nevezett jeles orvosdoktorral, Moller Károly Ottóval (Besztercebánya), sőt 1731-ben feleségül vette a lányát, Moller Anna Katalint, akivel több mint 33 évig élt boldog házasságban. Valószínűleg anyagi okokból igent mondott Forgách János Ádám nógrádi főispán ajánlatára, hogy legyen a megye főorvosa. 1731 decemberének utolsó napjaiban Losoncra költözött és 1754-ig ebben a városban működött, mint Nógrád vármegye „fizikusa”. Hamarosan gyógyszertárat is nyitott lakásának földszinti részében: ez volt a város (és a megye) első patikája. Perliczi János Dániel élete során több tervezetet is kidolgozott. Az elsőt már 1733-ban, amikor is papírra vetette a megye közegészségügyi szabályzatát. Ebben kijelölte a megyei főorvos, a megyei gyógyszerész, valamint a seborvosok és a bábák feladatait. Különösen az 1739-es utolsó magyarországi pestisjárvány során volt fontos szerepe ennek a szabályzatnak. Perliczi magyarra fordította apósának a pestisről írt latin nyelvű munkáját, és ez 1740-ben Budán jelent meg. Mivel sok megyében akkoriban egyetlen orvos sem működött, a szegények számára két könyvecskét is kiadott (Medicina pauperum, azaz: a szegények patikája; Testi békességre vezérlő útitárs). Az egyik a házi szereket, a másik a „Lossontzi patikában” fellelhető készítményeket sorolja fel. A pestis elleni harcát is méltányolva 1741-ben nemesi oklevelet kapott Mária Teréziától. 1742-ben a nagyhírű Academia Leopoldina is a tagjai közé fogadta. Ezekben az években kezdett dolgozni egy következő tervezeten is, amelyben egy magyarországi orvosi kar felállítását kezdeményezte, abból a megfontolásból, hogy így enyhíteni lehetne az orvoshiányon és emellett helyismerettel rendelkező hazai fiatalokat lehetne elindítani a pályán, akik jobban ismerik az itteni éghajlati és társadalmi viszonyokat, valamint az egyszerű nép nyelvét is beszélik. A négyrészes tervezetben Selmecbányát, illetve Budát jelölte meg az intézmény lehetséges helyszínéül (mivel ezek a városok az ország középső részben találhatók). A tervezetet azonban a beterjesztő, a bécsi születésű pozsonyi főorvos, Perbegg József Károly (1702–1786) – mai szóhasználattal – „megfúrta”, sőt Perliczit alkalmatlannak tartotta az orvosi kar vezetésére. Nyilván a szakmai féltékenység, továbbá az a körülmény is szerepet játszott az elutasításban, hogy a tervezet szerint minden felekezet tagjainak egyforma esélyük lett volna az orvosi stúdiumokra ebben az intézményben. Ráadásul eleve nem számolt a már létező nagyszombati egyetemmel, ahol végül 1769-ben elindult az orvosképzés is, Perliczi nem kis csalódására, miután az új karnak egyetlen magyar professzora sem volt. De bosszúságra már korábban is oka lett. 1751-ben új főispán került Nógrád megye élére gróf Grassalkovich Antal (1694–1771) személyében, akivel Perliczinek valamilyen nézeteltérése támadt, és a gróf úgy vett elégtételt, hogy eladta Perlicziék feje fölül a megyei főorvosi lakóházat a patikával egyetemben. Emiatt Perliczi elköltözött a Losonc melletti (ma már a várossal egybeépült) Apátfalvára, ahol birtoka volt. Itt is folytatta orvosi praxisát, bár gyakran gondok támadtak a fizetésével. Ezért 1774-ben egy újabb tervezetben arra szólította fel az illetékeseket, hogy ne feledkezzenek meg az orvosok és a patikusok fizetésének rendszeres folyósításáról sem. 1764-ben megözvegyült, ezért 1768-ban ismét megházasodott; egy fiatal özvegyet vett feleségül: Okolicsányi Jánosné Pongrácz Erzsébetet, aki egy fiút is hozott a házasságba. Sajnos ők nem törődtek Perliczi hagyatékával, amikor tíz évvel később elhunyt. Kéziratban maradt munkái elkallódtak (köztük a Sacra Themidos Hungariae, amely az első magyarországi törvényszéki orvostan lehetett volna, ha megjelenik), könyvtárát eladogatták. Losonc legrégibb patikájának falán 1998-tól szlovák nyelvű emléktáblája van, melyet a Szlovák Gyógyszerész Kamara készíttetett.
