Pantocsek József, ifj.
* Nagyszombat, 1846. október 15. – † Tavarnok (Nagytapolcsány), 1916. szeptember 4. / orvos, botanikus, mikropaleontológus
Id. Pantocsek József (Nagytapolcsány, 1799. január 4. – Pozsony, 1872. június 24.) gyógyszerész, vízelemző, flórakutató fia. Iskolai tanulmányait Nagytapolcsányban kezdte, gimnáziumba Nyitrára, majd Esztergomba járt. Göttingenben és Bécsben orvostudományt hallgatott az egyetemen. Bécsben 1875-ben orvosdoktor, majd Tavarnokon körorvos lett. 1896–1914 között, nyugdíjba vonulásáig, Pozsonyban közkórházi igazgató főorvos. 1866-tól botanizált, 1872-ben fél évig tanulmányozta Hercegovina, Montenegró és Dalmácia flóráját és faunáját. 1880-tól főleg a kovamoszatok kutatásával foglalkozott és ezen a területen lett nemzetközi hírű tudós. Kovamoszat-gyűjteménye mintegy 6 000 példányt tartalmazott. A preparátumok túlnyomó része a budapesti MNM-ba került, de csak 900 maradt meg. 1973-ben ezeket felújították. Az általa leírt balatoni kovamoszatfaj, a Cyclotella ocellata a Magyar Algológiai Társaság jelképe lett. A több mint 1500 fosszilis és 1221 recens kovamoszatfajból, amelyet leírt napjainkban 8–8 fajt fogadnak el eredetiként. Több virágos növényt is ő fedezett fel elsőként. Széles körű szakirodalmi munkásságot folytatott. Számos új növényt írt le, nevét több faj viseli. Magyarországon
elsőnek ő foglalkozott mikrofotográfiával. Mikroszkópos felvételeit bemutatta az 1885-i országos kiállításon, 1890-ben pedig az amatőr kiállításon, ahol aranyérmet nyert. Ő írta Borovszky Samu vármegyesorozatának Nyitra megyével foglalkozó részében a megye flóráját bemutató fejezetet.
Főbb művei:
Adnotationes ad Floram et Faunam Hercegovinae, Crnagorae et Dalmatiae, 1874;
Beiträge zur Kenntniss der fossilen Bacillarien Ungarns I – III., 1886–1892;
Die Bacillarien als Gesteinsbildner und Altersbestimmer, 1894;
Adatok Nyitra megye moszatvirányához, 1899;
Adatok Pozsony város és vidéke moszatvirányához, 1902;
A balatoni kovamoszatok, 1902;
A szliácsi finom andezittufa Bacillariai, 1903;
A Fertő-tó kovamoszatviránya, 1912.
