Nyáry Jenő
* Hontbagonya, 1836. február 20. – † Piliny, 1914. június 29. / ősrégész, barlangkutató, az MTA tagja
Nyáry Albert öccse. Pesten bölcseletet és jogot tanult. Anyai nagybátyja, Kubinyi Ferenc (Kóvár) buzdítására a régészettel kezdett el foglalkozni. Pilinyi birtokán és a környéken kutatva honfoglaláskori sírokat és a Vár-hegyen bronzkori anyagot talált. Szoros barátságban volt Rómer Flórissal (Pozsony), akivel több közös feltárást is végzett. Bejárta Felső- Magyarországot és számos helyen (pl. Domaháza, Sőreg, Lapujtő, Dobfenek stb.) ásatott. Az volt a véleménye, hogy az emberiség őstörténetét elsősorban a folyók menti völgyekben és a barlangokban kell kutatni, ezért 1876–1877-ben három alkalommal is ásatást végzett az aggteleki Baradla-barlangban, ahol gazdag leletanyagot talált. Ezt egy közel 180 oldalas, 335 rajzot tartalmazó műben (Az aggteleki barlang, mint őskori temető) adta ki 1881-ben. A mű jelentőségét mutatja, hogy maga Kossuth Lajos írt róla egy 40 oldalas ismertetést (Tanulmányok báró Nyáry Jenő Az aggteleki barlang mint őskori temető czímű munkája felett, 1883). Az MTA 1883-ban levelező, 1887-ben rendes tagjává választotta.
