Nagy János
* 1926. október 16., Béke – † 1993. február 17., Lég / pedagógus
1926. október 16-án született Békén, egy nyolcgyerekes családban.
Alapiskoláját szülőfalujában, középiskoláit Somorján és Budapesten végezte. Tanulmányait azonban nem tudta befejezni, a háború közbeszólt, 1944 telén leventeként Németországba vitték, ahol később angol fogságba került. 1946-ban tért haza.
A II. világháború befejezése után Pozsonyban a Slovannál kezdett dolgozni munkásként (karbantartó).
Életében a legnagyobb változás akkor történt, amikor 1949-ben megnyíltak a magyar iskolák.
Megszerezte a pedagógiai képesítést: magyar-történelem szakon végzett. 1950. szeptember 1-jén Előpatonyban, egy egyosztályos kisiskolában kezdett tanítani.
(Közben megnősült, felesége, Nagyné Kántor Erzsébet, szintén pedagógus. Két gyermekük született: László – később szintén pedagógus lesz – és Edit.)
1953-tól igazgatónak nevezték ki.
1958-ban megbízást kapott arra, hogy Nagylégen hozza létre az első nyolcosztályos alapiskolát. Mindaddig ugyanis 4-5 helyszínen folyt a faluban a tanítás.
Az új, 10 tantermes iskola alapkövének letételére még ugyanebben az évben sor került. Nagy Jánosnak köszönhetően a falu polgárai, kicsik és nagyok már az első hívó szóra jöttek, és munkájukkal segítették az iskola építését.
Az építkezésnél a szülők, diákok, pedagógusok összesen 16.000 órát dolgoztak le.
Az építkezés legfőbb támogatói Mihalis István képviselő, Krocsány Ferenc népjóléti miniszter és Karácsony István, a szövetkezet elnöke voltak. Hosszú szervezkedés után végre felépült az akkori időben modernnek számító új iskola, ahonnét az 1960–1961-es tanévben kerültek ki az első végzős tanulók. Abban az esztendőben több mint 300 gyerek látogatta az iskolát.
Nagy János 1965-ig az intézmény igazgatójaként tevékenykedett.
Élete nagy részét a tanításnak, a pedagógiának szentelte. Emellett a Csemadok elnöke, képviselő is volt, sőt sokáig alpolgármesterként, majd titkárként irányította a falut.
1970-től 20 éven keresztül vezette Mészáros Gyulával együtt a község krónikáját.
Bekapcsolódott a falu kulturális életébe is, irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat szervezett. Rendezőként a gyermekszínjátszás meghatározó alakja volt, színjátszóként az iskola tantestületének társulatához tartozott.
Élete mottója: Csak azt tettem, amire fölesküdtem…
1993. február 17-én, Légen hunyt el, akkor már nyugdíját élvezte. Temetésén több száz volt diákja vett részt, akik azóta is tisztelettel emlékeznek meg szeretett tanító bácsijukról.
-
- Az első osztálya, Előpatony
-
- A tornaterem építése
-
- Az igazgató úr
-
- Tantestület az 1950-es évek végén
-
- Utolsó osztálya, 1985/86
