* 1968. december 1., Losonc / újságíró

1968. december 1-jén Losoncon született. Tanulmányait a füleki alapiskolában kezdte, ahol hamar megmutatkozott tehetsége. Első “írói sikerére” így emlékszik vissza: ”A füleki alapiskolába jártam, ötödikes voltam, s magyarra Szabó Klára tanító néni tanított. Fogalmazást kellett írnunk, a téma az volt, hogy Egy napom. És nekem semmi nem jutott az eszembe, kínlódtam, nem jöttek a szavak, a mondatok… aztán este lefeküdtem, és erre gondoltam, csak erre, hogy mit lehetne írni. És hirtelen minden megfogalmazódott, a gondolatok helyükre kerültek, a szavak, a mondatok szépen sorjáztak. Reggel korán keltem, és leírtam azt, ami éjszaka már ott volt a fejemben. Csak úgy könnyedén… Nagyon jó érzés volt írni, ahogy a suta gondolat egy kerekké, egésszé alakult. A fogalmazást leadtuk, és másnap tanító néni felolvastatta, s azt mondta, nagyon szép, nem csodálkozna, ha majd egyszer újságíró lenne belőlem… Nem igazán tudtam mi ez, ötödikes gyereknek ez olyan távoli volt, de azért bennem ragadt, s dédelgettem magamban ezt a mondatot. Sőt, máig őrzöm ezt a mondatot.“
1983-87 között a Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákja Füleken. Innen 1989 és 1994 között a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karára vezet útja. Magyar-történelem szakpáron szerez egyetemi bölcsészdiplomát. Szakdolgozatának témája: Gyöngyösi István – A Márssal társalkodó Murányi Vénusz metaforái és metonímiái. Tanulmányai alatt 1991-ben egy éves részképzésen veszt részt a budapesti ELTE BTK-n. Pozsonyi diákkori éveire így emlékszik vissza: „1989. november 17-én volt. Pozsonyi magyar diákoknak volt a bálja, és nekem tényleg ellopták a kabátom, és egy kis szvetterkében kellett Fülekre hazavonatoznom hajnalban. De mivel ez jeles nap volt, még sokan emlékezhetnek rá, hogy nagyon hideg volt. Egyáltalán 89 novembere nagyon hideg volt. De nemcsak báloztunk, hiszen akkor már forrongott a levegő, Prágában napi szinten voltak tüntetések. Pozsony még kivárt, de tudtuk, hogy nem sokáig tartható. A bál is úgy telt el, hogy a magyar szakos fiúk, Berényi Jóskáék, Somogyi Szilárdék egyvégtében valami kis rádión lógtak, hogy mi újság van. Aztán hétfőn már Pozsonyban is, nálunk elsőként a bölcsészkaron leállt az élet, sztrájkot hirdettünk. És a fölöttünk járó magyar szakos fiúk (én akkor elsős voltam) csakhamar történelmet írtak. Megéltük a történelmet. Hátborzongató, semmihez sem fogható élmény volt…S máig is az, ha visszagondolok rá.”
1987-től a pozsonyi Egyetemi Könyvtár asszisztense volt. 1994-től a Pátria Rádió – Szlovák rádió magyar adásának szerkesztője. Saját maga így emlékszik vissza a kezdeti időszakra: „94-ben az egyetem elvégzése után rögtön a rádióba kerültem. Soha nem készültem rádiósnak, de nem készültem tanárnak sem. Azt már hangosan megfogalmaztam, hogy tanítani nem akarok, és így maradtak a szerkesztőségek, a szerkesztői vagy újságírói munka. 94 júniusában, máig nem tudom miért, elindultam a rádió felé. Mehettem volna az Új Szóba, vagy a Vasárnapba, ott sem ismertek, és én sem ismertem senki. Így állítottam be a rádióba, és lentről a portáról feltelefonáltam, hogy munkát keresek. Tegyük hozzá, nem így kerültek az emberek a rádióba. Mindenkit bevitt egy jó ismerőse, tanára beajánlott, vagy valami ilyen úton-módon lehetett bejutni. De az nem volt tipikus, hogy valaki feltelefonáljon a portáról, hogy Csókolom, munkát keresek. Gondolták is fent a szerkesztőségben, hogy akkor megnézik, ki ez a flúgos. Lejöttek értem, felvittek, lefordítattak egy-két hírt… aztán gondolták, jön a nyár, a szabadságok ideje, nem is lenne rossz, ha lenne valaki, akit dolgoztatni lehetne, csak úgy gyakornokként. Megkaptam ezt a lehetőséget. Szerződést nem, csak munkát. Sajtótájékoztatókra rohangáltam, aztán azokat megírtam, be kellett olvasni a hírműsorba. És ez volt a gyalázatos része. Bűn rossz voltam. Hiába írtam meg jól a szöveget, gyenge volt a hangom, esetlen, az a típus, aki ha megszólal, még a hangjával is azt sugározza, hogy bocsássanak meg, hogy élek…. No, de hírműsorban?? És nem tudtam vele mit kezdeni. Leültem a mikrofon mögé, és mintha egy gombócot nyeltem volna, elment a hangom, reszkető lett, szörnyű volt. Hallgatni is. És egyszer csak, pár hét elteltével, Agócs Vali kolléganőm elém állt, s közölte velem, hogy Fülekről a sógornője, Agócs Marika néni, aki egyébként egykori gyerekkori barátnőm, Agócs Erika, ma már Anderko Erika édesanyja, jól ismert tehát, azt üzeni, szedjem már magam össze. Milyen megriadt hangom van nekem, én ettől bátrabb vagyok, ezt ne csináljam, mert nem jó hallgatni. Álltam leforrázva. Mit lehet erre mondani… csak hümmögtem, eloldalogtam. Délután ismét a stúdióban volt jelenésem, beültem, és még bennem zakatoltak Marika néni szavain és egyszerre csak elszállt az a reszketegség a hangomból. Nem lett jó, de jobb lett, és miden nappal oldódott a félelmem, és végül is rátaláltam a hangomra. Eltűnt a reszketeg hang… Marika néninek (is) köszönhetem. És ma már azt mondom, nincs annál izgalmasabb, jobb érzés, mint amikor kivillan a stúdióban a piros lámpa, és meg kell szólalni. Ma sajnos, már nem élem meg ezt az érzést, mert a rádió már nincs az életemben. De hogy az életem szerelme marad, az biztos!“
1996-tól a rádió parlamenti tudósítója, majd a magyar adás napi hírműsorának szerkesztő-műsorvezetője. 2008-tól a Pátria Rádió – Szlovák rádió magyar adása főszerkesztő-helyettese.
Főbb munkaköri feladatok és felelősségek: politikai beszámolók, tudósítások, riportok készítése, illetve publicisztikai és elemző műsorok szerkesztése és vezetése volt. 2009-től a Szabad Újsághoz kerül a belpolitikai rovat szerkesztőjeként. Főbb munkaköri feladatai közé a háttéranyagok, elemző írások és a lap heti nagyinterjújának az elkészítése tartozik. 2010-től a Szabad Újság, a felvidéki közéleti-kulturális hetilap főszerkesztője. Itt a főszerkesztői feladatok ellátása, a lap formai megújítása (2012-ben) és a lap irányvonalának, tartalmi részének felügyelete, kiadásvezetői-lapszerkesztői teendők, újságíró-olvasói találkozók szervezése, kapcsolattartás a Kárpát-medencei magyar szerkesztőségekkel, vezércikkek, összefoglalók, nagyinterjúk készítése tartozik hozzá. Monotematikus különszámokat készít – pl. Esterházy Jánosról, az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, Trianonról, a kitelepítésekről, a deportálásokról, a népszámlálásról.
2014-től a Hírek.sk – a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége hírportáljának főszerkesztője.
A főszerkesztői feladatok ellátása mellett munkájának része a honlap arculatának újragondolása és formai megújítása (2014 áprilisában), valamint a portál állandó fejlesztése, irányvonalának megszabása és tartalmi részének felügyelete, a tartalmak feltöltésének koordinálása, a regionális tudósítói hálózattal való kapcsolattartás, illetve az SZMTSZ elnökségével együttműködve a kapcsolatok Kárpát-medencei kiterjesztése, és szakmai képzések szervezése.

Tagja az Újságírók Szindikátusának, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának és a Csemadoknak. Családi állapota férjezett.

Publikációk:
A rendszerváltás évei – beszélgetések közéleti személyiségekkel 1989–92 történéseiről, Oral history, Fórum Intézet.

Hibát talált?

Üzenőfal

• E-mail címe
• Üzenet
• CAPTCHA

Uploading files please wait, may take up to 5 min.