Mészáros Károly
* Hajdúdorog, 1821. július 20. – † Görögfalu, 1890. február 2. / ügyvéd, újságíró, helytörténész
A XIX. századi magyar újságírás és közélet érdekes alakja volt, aki először írt magyar nyelvű könyvet a magyarországi ruszinokról. Édesapja az 1831-es kolerajárvány idején halt meg, ezért a fiú csak jóakarók és pártfogók segítségével tanulhatott. Középiskolai tanulmányait Debrecenben kezdte, közben házitanítóként igyekezett a szükséges anyagiakat előteremteni. Életét súlyos betegségek is megkeserítették.
A gimnáziumot Nagyváradon fejezte be. Ekkor már néhány írása is megjelent különböző lapokban. 1839-től a pesti egyetemen filozófiát, nyelvészetet, magyar irodalmat, történelmet, matematikát és teológiát hallgatott. Egyetemi éveiben irodalmi kört is szervezett, ennek révén került kapcsolatba Madách Imrével is. Verseit Vörösmartyhoz vitte, aki megdicsérte, de azt javasolta neki, hogy találjon pénzkereső foglalkozást magának, mert az irodalomból aligha tud majd megélni. Ennek hatására döntött a jogi pálya mellett és Pécsen kezdte meg, majd Pesten fejezte be jogi tanulmányait. A két évig tartó ingyenes gyakornokoskodás idejére újságírói munkát vállalt és a Merkúr gazdasági lap szerkesztője lett. 1846-ban ügyvédi vizsgát tett, közben megismerkedett azokkal a fiatalokkal is, akik majd 1848. március 15-én elindítják Pesten a forradalmat. Az 1848/49-ben elsősorban újságíróként és a kormány hivatalos történeti jegyzőjeként tevékenykedett.
A szabadságharc leverését követően, hogy elkerülje a fölösleges zaklatásokat 1850-től Ung megyében élt, majd 1851-ben megnősült, egy görögfalui lányt vett feleségül és hosszabb–rövidebb megszakításokkal Görögfaluban élt haláláig. Közéleti szerepet is vállalt, de elsősorban újságírással foglalkozott, számos korabeli lapban publikált, később pedig maga is több lapot alapított (Kárpáti Hírnök, Ungvári Hírlap, Kárpáti Néplap). 26 könyvet írt, több mint 800 tanulmánya és cikke jelent meg. Témaválasztása felölelte a pszichológiától kezdve a szociológián, a mezőgazdaságon és a kultúrtörténeten át a jogtörténettel és a helytörténettel bezárólag a szellemi élet számos területét. A Magyarország népei történelmileg s politikailag című 1852-ben kiadott művét betiltották és emiatt sokáig nem viselhetett közhivatalt sem. A legújabb orosz mozgalmak 1850-től kezdve a legújabb napokig hazánkban című munkája kéziratban maradt, ebben elsőként foglalkozik a magyarországi
ruszin kisebbség törekvéseivel.
Főbb művei:
Európa legújabb alkotmányai. Különös tekintettel Európa társadalmi állására, 1848;
A magyarországi oroszok története, 1850;
A magyar úrbéri viszonyok jogtörténete, 1857;
Ungvár története a legrégibb időktől máig, 1862;
Kossuth Lajos levelezése a magyar szabadságharcz karvezéreivel, 1862;
A magyar szabadságharcz előjátéka 1848. évben, 1862;
Az Ung megyei takarékpénztár szervezete s alapszabályai, 1865.
Emellett számos kézirata is fennmaradt, ezek közül négy különösen érdekes és forrásértékű: A magyar forradalom 1848–49-ben – ezt mint a kormány hivatalos történetírója állította össze; A görög katolikus egyház története Magyarországon – ezen a terjedelmes művön 30
évig dolgozott és 1882-ben készült el vele, de a kinyomtatásához nem sikerült pénzt szereznie; A szabad hajdúk története
(1886 táján); A magyar vármegyék története – a hagyaték legterjedelmesebb kézirata.
