Mednyánszky Alajos
* Prékopa, 1784. április 20. – † Galgóc, 1844. június 17. / magyar királyi belső titkos tanácsos, az oktatási rendszer egyik reformere, földrajzi útleíró, néprajzi gyűjtő, az MTA tiszteletbeli tagja
1797-től a bécsi Theresianumban tanult. 1801-től 1804-ig a pozsonyi akadémián bölcseleti és jogtudományi tanulmányokat végzett, majd a magyar kancellária szolgálatába lépett. Őt bízták meg , hogy a közeledő Napóleon hadserege elől Bécsből Budára szállítsa a kancellária levéltárát. 1810-ben Nyitra vármegyei birtokára, Veszelére vonult vissza, és történeti, régészeti, irodalmi tanulmányokat folytatott, meséket, mondákat, okleveleket, régészeti emlékeket és könyveket gyűjtött. 1828-ban tagja lett annak a bizottságnak, mely az iskolák és a nevelés reformtervezetén munkálkodott. 1830-ban királyi helytartótanácsossá, 1833-ban királyi udvari tanácsossá és kancelláriai előadóvá, 1837-ben valóságos belső titkos tanácsossá, kamarai alelnökké és Nyitra vármegye főispánjává nevezték ki. 1839-ben az iskolák rendezése céljából alakított bizottmány elnöke. 1842-ben főkincstárnok (kamarai elnök). Mint művelődéspolitikus a közoktatás magyar nyelvűségéért küzdött; tervezetet készített az ipariskolákról; sürgette a magasabb szintű tanító-, tanárképzést, a művelődés anyagában nagyobb teret kívánt biztosítani a realisztikus ismereteknek. Regényes útirajzokat és történeti tárgyú cikkeket közölt főleg német, de magyar nyelven is. Jelentősek elbeszélései és mondagyűjteménye. Az MTA-nak 1830-tól igazgatósági, 1831 februárjától tiszteleti tagja volt. Fia Mednyánszky Dénes (Veszele) geológus.
Főbb művei:
Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungarn (magyarul 1981-ben jelent meg Festői utazás a Vág folyón Magyarországon címmel), 1826;
Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit (magyarul először 1829-ben, majd 1983-ban Regék és mondák címmel jelent meg), 1829.
Hibát talált?
Üzenőfal
