Markusovszky Lajos
* Csorba, 1815. április 25. – † Abbázia, 1893. április 21. / orvos, a magyar orvos-továbbképzés és közegészségügyi oktatás megszervezője, az MTA tagja
Iskolai tanulmányait evangélikus lelkész édesapja irányításával kezdte, majd Rozsnyón és Késmárkon járt iskolába. 1834-ben kezdte meg orvosi tanulmányait a pesti egyetemen, amelyet csak 1844-ben fejezett be, miután édesapja 1837-ben elhunyt és ő kénytelen volt latintanárként, majd nevelőként pénzt keresni. Az orvosi oklevél megszerzését követően rövid ideig Párizsban tanulmányozta a sebészet legújabb módszereit, majd Bécsben töltött ösztöndíjasként két évet. Ekkor ismerkedett meg és kötött barátságot Semmelweis Ignáccal. 1847-ben visszatért Magyarországra és Balassa János (1814–1868) sebészprofesszor asszisztense lett. Főnökével az elsők között alkalmazták Európában az éteres narkózist. Az 1848–1849-es szabadságharc idején törzsorvosként szolgált a honvédseregben, ő kezelte Görgei Artúr fejsérülését, sőt elkísérte őt a tábornok száműzetésének helyére, Klagenfurtba is. Amikor 1850-ben hazatért, mint politikailag megbízhatatlan személyt megfosztották egyetemi állásától. Később a fogságából hazatért Balassa professzor magánasszisztense lett, de magántanári kinevezését protestáns származása miatt elutasították, ezért orvosi praxist indított. Egyik páciense volt Eötvös József is, aki az 1867-es kiegyezést követően az általa irányított Vallás- és Közoktatási Minisztériumban titkári állást biztosított számára. Ebben a minőségében, majd pedig minisztériumi tanácsosként sokat tett különösen az egészségügyi szakképzés megújításáért. Javaslatára közegészségtani tanszéket alapítottak a budapesti egyetemen, ő kezdeményezte a kolozsvári tudományegyetem létrehozását is. Részt vett az 1876-ban elfogadott, sok szempontból ma is időtálló közegészségügyi törvény kidolgozásában. 1857-ben ő alapította és 32 évig főszerkesztőként vezette Európa egyik legrégebbi orvosi szaklapját, az Orvosi Hetilapot, amely mindmáig megjelenik. 1863-ban létrehozta a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot. Emlékét számos mellszobor, utcanév, emléktábla és a róla elnevezett orvosi díj őrzi. 1965-ben szülőhelyén szlovák és magyar nyelvű emléktáblát is lelepleztek. Az MTA 1863-ban levelező, 1890-ben tiszteleti tagjává választotta.
Főbb művei:
Az orvos, mint nevelő (doktori értekezés), 1844;
Észrevételek az orvosi tudomány fejlődéséről az utolsó ötven év alatt, 1888;
Markusovszky Lajos válogatott munkái (összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Marikovszky György), 1905.
