Marikovszky György
* Rozsnyó, 1771. október 24. – † Rozsnyó, 1832. december 23. / orvos, szakíró
Marikovszky Márton unokaöccse. A nagybácsi példája is befolyásolta pályaválasztását. Középiskolai tanulmányait Sajógömörben, Lőcsén és Pozsonyban végezte. Itt Lumniczer István (Pozsony) kedveltette meg vele a növények gyűjtését.A bécsi egyetem orvosi karának hallgatójaként 1797-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. A tehetséges fiatalembert több helyre (pl. Oroszországba, Spanyolországba) is csábították, ő azonban visszatért szülővárosába, ahol gyakorló orvosként kezdte meg működését. Sikeresen felvette a küzdelmet a vérhas és más fertőző járványok ellen. Magyarországon az elsők között szorgalmazta a fekete himlő elleni oltás Jenner-féle módszerének bevezetését: 1802-ben a Schedius Lajos által kiadott Zeitschrift von und für Ungern c. folyóiratban közölt egy erre vonatkozó cikket, majd 1804-ben nyomtatásban megjelent felhívást is intézett a tárgyban a „tekintetes karokhoz és rendekhez”.
A kezdeményezésnek azonban nemigen támadt széles körű visszhangja, ezért tíz évvel később, 1814-ben egy újabb népnevelő és a védőoltást propagáló írást tett közzé magyar és szlovák nyelven is. Közben Rozsnyóról átmenetileg Rimaszombatba helyezte át működését, de hamarosan megválasztották a megye főorvosává és ezért ismét visszatért szülővárosába, ahol haláláig ebben a tisztségben tevékenykedett. Hivatali munkája mellett kedvteléseire: az ásványok, a kőzetek, a növények tanulmányozására is talált időt. Szép ásvány- és növénygyűjteménye volt, könyvtárát egy külön épületben rendezte be. 1814-ben egy német nyelvű összefoglalást jelentetett meg Lőcsén Gömör megye ásványvizeinek fizikai és analitikai vizsgálatáról. Elsőként tanulmányozta a nagyrőcei gyógyforrás vizének kémiai és fizikai tulajdonságait. Bár négy nyelven is írt, az első magyar nyelvű orvosi folyóiratban, az 1831-től megjelenő Orvosi Tárban az epilepszia kezelésével kapcsolatos, külföldön németül megjelent dolgozatának magyar fordítása látott csupán napvilágot A nehéz nyavalya gyógyítása kígyóepével címmel. A jénai ásványtani társaságnak 1804 májusától volt a tagja. Fia, Marikovszky Gusztáv (1806–1892) is orvos volt.
Főbb művei:
A t. n. Gömör- és Kis-Hont törvényesen egyesült vármegyék rendeinek mély tisztelettel ajánlott a tehén- vagy mentőhimlőnek kiterjesztését tárgyazó a szüléknek, nevelőknek, egyházi és világi elöljáróknak szívekre kötött buzgó kérése, 1804;
Physische und analitische Beschreibung aller Mineralquellen des löblichen Gömörer und Klein-Honther Komitats, 1814;
A tehén- vagy mentő himlő oltásnak kiterjesztését tárgyazó szavai (szlovákul is), 1814;
A nagyrőcei orvos vizeknek elbontásáról, orvosi erejéről és hasznairól, 1829.
