Maráz László
* 1926. március 10., Naszvad – † 1998, Budapest / műfordító, dramaturg, dokumentarista
Maráz László 1926. március 10-én született Naszvadon. A komáromi, majd az érsekújvári gimnáziumban tanult, a háborús események miatt azonban tanulmányait az érettségit megelőzően félbe kellett szakítania. Szovjet hadifogságba került és több évet töltött különböző hadifogolytáborokban. Családját eközben Magyarországra telepítették, így ő a hadifogságból szabadulva már a Bács-Kiskun megyei Császártöltésre tért haza. Felvételt nyert a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, orosz-magyar szakos tanári diplomát szerzett és rövid ideig tanársegédként dolgozott az egyetemen. Ezután a külügyminisztérium alkalmazásába került és több évet töltött Moszkvában a magyar nagykövetség kulturális attaséjaként, egy időszakban mongóliai diplomáciai megbízatásokat is ellátva. Az 1956-os események viszont már Budapesten érik őt, a külügyminisztérium osztályvezetőjeként, amiért a forradalom után hosszú időn át őt is mellőzik. Miután néhány évig tanárként dolgozik egy csepeli gimnáziumban, 1963-ban, adatik meg számára a várva-várt lehetőség és a Magyar Rádió alkalmazottja lesz. Több mint huszonnégy évet töltött dramaturgként a Rádiószínháznál és annak vezetőjeként vonult nyugdíjba 1988-ban.
1998-ban bekövetkezett váratlan haláláig egyik értő és jeles művelője volt a rádiós dokumentarista műfajnak. Ez a műfaj lett az, amely által a benne felgyülemlett rengeteg mondanivalót (a szülőföldhöz való kötődés, nációk, népcsoportok embertelen meghurcolása, hadifogolytáborok keservei) át tudta adni a rádióhallgatóknak. Rádiós munkássága mellett műfordítói tevékenysége is jelentős: számos orosz, litván és észt író művét ültette át magyar nyelvre.
Maráz László emberi és alkotói magatartását több elismerés is kíséri. Megkapta egy alkalommal a Magyar Rádió Arany Mikrofon Díját, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, és hetvenedik születésnapja alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök kezéből a Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét is átvehette. 1997-ben szülőfalujától a Naszvad község díszpolgára kitüntető címet is megkapta.
Művei:
Hangjátékok:
Négy babakelengye (rádiónovella, 1966), Megbékélés (1975), Ki meg nem hal fiatalon (1976), Palóc lakodalmas (1979), Mese született (1980), Másokért élni (1981), Hazatérés (1981), Fagykár (1989), Egy hadifogoly emlékei (1992), (Naszvadi találkozó (1996)
Jelentősebb műfordítások:
Távoli csillagfény / Alekszandr Csakovszkij, 1964, A világvége / Konsztantin Fegyin, 1966, Jónás, a próféta: Öt dráma / Kazys Saja, 1971, Falusi detektív / Vil Lipatov, 1972, Ádámcsutka / Mykolas Sluckis, 1973, Idegen szenvedélyek / Mykolas Sluckis, 1975, Infarktus: Színmű három felvonásban / Ardi Liives, 1976, A vonatok reggel indulnak: Színmű két felvonásban / Raimond Kaugver, 1976, Oltárok árnyékában / Vincas Mykolaitis-Putinas, 1976, Csataszimfónia: Külföldi hangjátékok, 1979, Kolima / Varlam Salamov, 1989
Életéhez kapcsolódó települések: Naszvad, Császártöltés, Budapest
Hibát talált?
Üzenőfal
