Lukáé Emil Boleslav
* Hodruša-Hámre, 1900. 11. 1. – † Pozsony, 1979. 9. 14 / szlovák költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező
Teológiát és bölcsészetet tanult Pozsonyban, Párizsban és Lipcsében. Pappá szentelése után több helyen lelkészkedik, majd tanár és szerkesztő. 1934-ben Ady a dekadencia (Ady és a dekadencia) c. tanulmányáért bölcsészdoktorrá avatják. 1936–39 között országyűlési képviselő. Egész sor irodalmi lapnak volt a szerkesztője, legjelentősebb közülük talán az általa alapított Tvorba (Alkotás, 1941–44). 1947–50 között a pozsonyi Comenius Tudományegyetemen magyar irodalmat ad elő.
Költőként 1922-ben debütál Spoveï (Gyónás) c. kötetével, 1926-ban vallásos verseit jelenteti meg kötetben, de a legtöbbet idézett verseit az 1967-ben megjelent Óda na poslednú a prvú (Óda az utolsóhoz és elsőhöz; ilyen címmel 1973-ban magyar válogatása is megjelent) c. könyve tartalmazza. Az 50-es, 60-as és 70-es években magyar irodalmi kapcsolatai révén Magyarországon ő volt „a” szlovák költő. A szlovák irodalomtörténet ezt a kiemelt jelentőségét nem igazolta vissza. Túlságosan sok heterogén hatást próbál összedolgozni verseiben (Hviezdoslav, Ady, Claudel, Baudelaire, Fr. Jammes), s végül az eklekticizmusát csak a retorika és moralitás szintjén tudja feloldani.
Igazi jelentősége műfordításaiban van. A francia és magyar költészet tolmácsolásával szinte úgy újította meg a szlovák lírát, mint a Nyugat költő-műfordító nemzedéke a magyart. A magyar költészetből a következő kötetei a legfontosabbak: Endre Ady: V mladých srdciach (Ifjú szívekben, 1941), Sándor Petőfi: Apoštol (Az apostol, 1951), Jenő Heltai: Nemý rytier (Néma levente, 1957), Spoveï Dunaja (A Duna vallomása, 1976; válogatás a magyar költészet öt évszázadából). De ő mutatta be néhány versükkel először a szlovák olvasóknak Babitsot, Juhász Gyulát, Kosztolányit, Tóth Árpádot, József Attilát, Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát is. Ady-fordításai a legerőteljesebbek.
T. Á.
Hibát talált?
Üzenőfal
