Kunszt Károly
* Bonyhád, 1859. október 1. – † Pozsonyligetfalu, 1939. március 24. / ornitológus, somorjai kántortanító
Édesanyját kétéves korában vesztette el. Szülőfalujának elemi iskolájában kezdte tanulmányait, majd a helyi gimnáziumba járt négy évig. Mivel nem kívánt apja egyenruha-készítő szabóműhelyében dolgozni, beállt korrepetitornak Perczell Mór 1848-as honvédtábornok gyermekei mellé és az így keresett jövedelemből végezte el a felsőlövői evangélikus tanítóképzőt. Már diákkorában felismerte a madarakat nemcsak a küllemük, hanem a hangjuk alapján is, megtanulta a madarak és a kisemlősök preparálását és kitömését. A tanítóképzőt elvégezve 1878-ban Bácsfeketehegyen kezdte pedagógusi pályáját. 1880-ban került Somorjára kántortanítónak és 43 évig itt tanított. Felesége, Róth Paula szintén bonyhádi volt, házasságukból nyolc gyermek született. A sokoldalú kántortanító állattömő tudományának hamarosan híre kelt és a környékről a műhelyébe hordozták a preparálásra szánt állatokat. Lőrincz János somorjai bádogosmester személyében segédje is lett, aki Kunszt Károly elköltözése után még egy ideig folytatta ezt a tevékenységet. Kunszt szenvedélyes gyűjtő és vadász is volt, és hamarosan kapcsolatba került a kor legjelesebb magyar ornitológusaival és vadászaival. Külföldi megrendeléseket is elvállalt, hogy szerény tanítói fizetését kiegészítse, így neve Németországban is ismertté vált, de az ország számos iskolájában a műhelyében kitömött állatokon szemléltették a természetrajzórákon a nálunk előforduló madarakat és kisemlősöket. Noha amatőrként végezte madártani és zoológiai megfigyeléseit, a hivatásos kutatók sokat merítettek a megfigyeléseiből és beszámolóiból, nagyra értékelték önzetlen segítségét. Bekapcsolódott a madarak táplálkozásbiológiai megfigyelésébe, a kor kiemelkedő ornitológusának Chernel Istvánnak (1865–1922) húsz faj gyomor- és begytartalmát küldte el. Rendszeresen figyelte a madárvonulásokat és a szaklapokban beszámolt ezekről. A kisemlősök elterjedésének kutatásában is közreműködött, Somorján megtalálta a patkányfejű pockot, amely egy maradványfaj volt és egy addig ismeretlen alfajnak bizonyult (Microtus ratticeps méhelyi). Az 1918-as impériumváltozást követően megpróbált Budapesten az MNM-ben elhelyezkedni, de nem kapott állást, ezért visszatért Somorjára, ahol 1923-ban nyugdíjazták. Csehszlovákiából is küldözgette a megfigyeléseiről készített feljegyzéseket és cikkeit Magyarországra, de a cseh és a szlovák kollégákkal is igyekezett szakmai kapcsolatokat kiépíteni.
A műhelyében kitömött állatokból sok példány került a pozsonyi Szlovák Honismereti Múzeumba és a Mezőgazdasági és Erdészeti Múzeumba is, amelynek ornitológiai és vadászati vonatkozású gyűjteményét nagyrészt Kunszt preparátumaival alapozták meg. Ezek egy része ma a Szlovák Nemzeti Múzeumban található. Természetesen a Khin Antal (Vajka) által 1927–1929 között létrehozott somorjai Csallóközi Múzeumba is elsősorban az ő példányai kerültek és a Csallóköz teljes madárvilága megtalálható volt itt. 1945 után az állattani gyűjtemény nagy része a pozsonyi Comenius Egyetem Állattani Tanszékére került. Kunszt Károly 1926-ban Pozsonyligetfalun telepedett le, de továbbra is rendszeresen publikált a különböző szaklapokban (Aquila, Nimród, Kárpáti Vadász, Vadászlap stb.) és az 1935-ben megjelent Naše poľovníctvo c. kötetbe ő írt a túzokról. Közvetlen munkatársai és tanítványai folytatták Kunszt kutatásait. Közülük a legismertebb Hegymeghy Dezső (1874–1849), aki a Komárom és Nagymegyer közötti területen, később Győr környékén végzett megfigyeléseket, valamint Szlávy Tibor (1886–1949) és Csiba Lajos (Tejfalu), akik a Csallóköz és a Szigetköz madárvilágát kutatták.
