Kulcsár Ferenc
* Szentes, 1949. okt. 9. / költő, szerkesztő, műfordító
A kassai gépipari szakközépiskolában érettségizett (1968), a Komenský Egyetemen kezdett filozófia–magyar szakos tanulmányait két év után abbahagyta. 1971-től az Új Ifjúság olvasószerkesztője, 1973-tól a Madách Kiadó sajtóelőadója, 1975-től az ISZ nyelvi szerkesztője, 1976-tól a Madách Kiadó szerkesztője, 1984-től 1990-ig az ISZ szerkesztője volt. 1991-től a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kft. kiadóvezetője és 1995 máj.-tól 1997-ig a Katedra c. havilap főszerkesztője.
1967-től publikál, költőként az Egyszemű éjszaka c. antológiában (1970) mutatkozott be. Nagy műgonddal ügyel költői eszközeire s nyelve kifejező erejére. A maga „belső honfoglalásában” olyan mesterei vannak, mint Ady, Kassák, József Attila, Nagy László. Első kötete, a Napkitörések (1972) a szürrealizmus eszköztárának igénybevételével, a helyhez és időhöz kötődő önismeret s „az álmok és a romantikus programok hármas határán” (Koncsol) készült, a Nyugat-nemzedék és az Ady-hagyományt követő csehszlovákiai magyar líra vonulatához tartozik. Megfogalmazódik benne a kisebbségi költészetben jól ismert messianizmus, melynek gyökerei ugyancsak Adyhoz vezetnek. Édennek neveztem (1975) c. második kötete is az Ady-élmény szorításában született. A szürrealista kísérletek után ~ nemcsak a szimbolizmus (Rimbaud, Apollinaire) irányába mozdul el, hanem a népballadák, a népköltészet felé is. Egyik szép verse (Emelje könnyű szél) tanúsága szerint József Attila is erőteljes ihletői között van. Az igazi áttörést A felkiáltójeles ember (1987) c. kötete jelentette. Azokat az erényeit csillogtatja, melyeket a Nyílt levél Szalatnai Rezsőhöz c. versében (1970) villantott fel (e verset a Krónikatöredék c. kötetbe vette fel). Mint egy interjúban mondta, „a múlt nagy értékei mint Nagy Szerető” elcsábították: „pokoljárásra, próbára”. A kötet kiemelkedő verseit (Tompa Mihály ismeretlen költői levele; Óriás arany-orgona; A felkiáltójeles ember) az a forma teszi „gigászi áradássá”, mely a „Védd magad…!” üzenetét kiáltja világgá. Akárcsak Adyban, benne is a „mégis” morálja munkál. A filozofikus mondanivaló jellemzi Imádságok (1992) c. esszékötetét is. A magára eszmélő ember keresi a választ a végső kérdésekre, vallva, hogy „az író drámája az írás”, útja pedig „út az élet pereméről az élet szívébe”. Az Imádságok ikerkönyve lehetne a költő Mindig (1993) c. verskötete, melynek darabjai „a képzelet drámáján” át a végső jót, az ember „hazatalálását”, a szabadságot keresik.
Jelentős műfordítói munkája: M. Rúfus, M. Válek, P. Bunèák stb. verseit fordította magyarra. Munkásságáért Madách-díjban részesült (1991), 1972 és 1993 között hatszor nyerte el a Szlovák Irodalmi Alap nívódíját. 1999-ben Katedra-díjat kapott.
Művek: Krónikatöredék, v., 1979; Dióhintó, gyv., 1981; A kígyókő, legenda- és mondafeldolg., 1984, 1995; Az idő hallgatása, vál. v., 1991; Mindig, v., Dsz. 1993; Nyugtalan indák, antol. (szerk.), uo. 1993; Piknik a Szaharában, antol. (szerk.), uo. 1993; Iródia 1983–1993 (szerk.), uo. 1994.; Tündöklő hontalanság. Ötven év – ötven vers, Dsz. 1999; Ördögszekér. Bodrogközi legendák, mondák, regék és hiedelmek a honfoglalástól a 20. századig, uo. 2003; Vámbéry Antológia (szerk.), uo. 1999, 2000.
Irodalom: Zalabai Zsigmond: K. F. Napkitörések. = uő: A vers túloldalán, 1974; Bodnár Gyula: Krónikatöredékek, ISZ 1980/4; Koncsol László: Egy romantikusunk két szövegéről. = uő: Ívek és pályák, 1981; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980, Bp. 1982; Szeberényi Zoltán: A legnehezebb üzenet. K. F. új verseiről. = uő: Visszhang és reflexió, 1986; Koncsol László: A csehszlovákiai magyar költészet a második világháború után. = uő: Nemzedékem útjain, 1988; Karsay Katalin: Az ég a forma, a föld a tartalom, Nap 1992. okt. 12.; Csehy Zoltán: Isten lélegzése. K. F.: Imádságok, ÚSZ 1992. okt. 6.; Turczel Lajos: Az idő hallgatása, ISZ 1992/6; Tóth László: A civilizáció dadog, a kultúra beszél, Világszövetség 1993. júl. 20.; Zalabai Zsigmond: Verstörténés, Po. 1995; Varga Imre: Lakoma mennydördésben. = K. F. Tündöklő hontalanság, Dsz. 1999; Németh Zoltán: A tragikus versbeszéd lehetőségei. = uő: Olvasáserotika. Po. 2000; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) II., 2001; Cselényi László: Az Egyszemű éjszaka nemzedéke. = uő: Sokágú síp, Dsz. 2001; Barak László: Hegyibeszéd-féle K. F. Ördögszekere ürügyén, ÚSZ Könyvjelző 2004. márc.; Kozsár Zsuzsanna: Mesés múlt. K. F.: Ördögszekér, ÚSZ Könyvjelző, 2004. okt
F. Z.
