Krammer Jenő
* Kismarton, 1900. jún. 16. – † Martonvásár, 1973. jan. 21. / ped. író, szociálpszichológus, irodalomtörténész
A középiskolát Po.-ban, a német–francia szakot Bp.-en, Berlinben és Prágában végezte. Tagja volt a bp.-i Eötvös-kollégiumnak. Gimnáziumi tanárként a legtovább (1928-tól rövid megszakítással 1946-ig) Érsekújvárott működött. Ismerte és oktató-nevelő munkájában felhasználta a modern pedagógia vívmányait. Baráti és munkatársi kapcsolatban volt a mo.-i neveléstudomány jeles alakjával, Kemény Gáborral, s a közösen tervezett Dunavölgyi Pedagógiai Szemlének Kemény lett volna a főszerkesztője, K. a csehszlovákiai, Jancsó Elemér pedig az erdélyi szerkesztője. Ösztönző és tevékeny része volt a kisebbségi középiskolások mozgalmaiban, melyek az önképzőkörök munkájának megreformálására, a tanár-diák kapcsolat korszerűsítésére irányultak. Hasonló módon hatott a sarlósok ped. kezdeményezéseire (ped. szakkörök, az 1931-es kongresszuson kitűzött és megvalósított feladatok). 1946 után Mo.-on élt, de a csehszl. magyar szellemi élet támogatását erkölcsi parancsnak tekintette, több „visszanéző” tanulmányt írt az ISZ-be. Mo.-on előbb a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott, majd az Idegen Nyelvek Főiskoláján, s ennek megszűnte után az ELTE német tanszékének lett az oktatója, docense.
1945 előtt főleg a Magyar Figyelő, a Magyar Tanító, a Korunk, az Új Élet, a Nevelésügyi Szemle, A Jövő Útjain, a Magyar Szemle, a Nouvel Age és a Contre Courant lapokban publikált. Szaktárgyaiból nemcsak a magyar, hanem a szlovák középiskolák részére is írt tankönyveket. Két vh. közti publikációs tevékenységének legkiválóbb eredménye, A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága c. könyv alapvető forrásmunkának számít a sarlós nemzedék és a Sarló kibontakozásának kérdésében. Irodalompublicisztikai és kritikai munkáiban főleg a francia irodalommal foglalkozott, eszményképei R. Rolland és C. F. Ramuz voltak. Mo.-i irodalomtört. munkái közül az Ödön von Horváthról írt monográfia emelkedik ki. Egyetemi tankönyveket is írt, s számos tanulmányában az idegen nyelvek oktatásának korszerű módszereit vizsgálta. Fontosabb tanulmányai: A modern pedagógia elméleti és gyakorlati kérdései (Magyar Tanító 1935/8–10); C. F. Ramuz és a csehszlovákiai magyarság (ISZ 1968/11); A pedagógus Kemény Gábor (ISZ 1969/1); A stifteri szelíd törvény és Fábry Zoltán (ISZ 1969/9).
Művek: A serdülőkor problémái (Szalatnai Rezsővel és Szerényi Ferdinánddal), 1932; A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága, tan., Bp. 1935; Pedagógiai évkönyv 1937 (szerk.), Érsekújvár 1938; A szlovenszkói magyar irodalom lélektani szemszögből. = Szlovenszkói magyar írók antológiája 4., Nyitra 1937; A szlovenszkói magyar ifjúság fejlődése és lelkülete. = Kisebbségi problémák, Léva 1937; Európa és a csehszlovákiai magyarság. = Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938, (szerk.: Borsody István) Bp. 1938, Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918–1945 (szerk. Fazekas József), 1993; A modern nyelv- és irodalomtanítás módszertana (Szoboszlóy Miklóssal), Bp. 1960; Ödön von Horváth, Bp. 1971.
Irodalom: Kiss Csaba–Szász Ferenc: K. J. irodalmi munkássága – bibliográfia, Filológiai Közlöny 1970/3–4; Koncsol László: Búcsú K. J. sírjánál, ISZ 1973/3; Dobossy László: Főhajtás K. J. sírjánál, ISZ 1974/1; Fukári Valéria: K. J. emlékezete, ISZ 1974/1; Turczel Lajos: Az érsekújvári reálgimnázium mint irodalmi és tudományos életünk műhelye, ISZ 1992/12.
T. L.
