Kóta József
* Pozsony, 1906. július 26. – † Tatabánya, 1979. február 23. / bányamérnök, Kossuth-díjas
Nagybányán töltött gyermekkora érdeklődését a bányászat felé fordította. Oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Soproni Bányamérnöki Karán szerezte (1942). Mérnöki működését a tatabányai robbantástechnikai laboratóriumban kezdte. Az ott elért eredményei alapján 1951-ben megbízták a Bányabiztonsági Kutató Intézet megszervezésével. Igazgatósága alatt a megnövekedett intézmény Bányabiztonsági és Robbantástechnikai Kutató Intézetté fejlődött (1955). Munkásságát számos találmány fémjelzi, pl. a millszekundumos robbantás és az ehhez szerkesztett
robbantógép, a megfelelő fojtástípus kiválasztásának eljárása, a fúrólyukak tökéletes kitöltését biztosító homokpuska. A robbantási tevékenység hatékonyságát növelő eredményeit a bányászaton kívül, az épületrobbantásoknál is hasznosította. Műszaki találékonyságát mutatta, hogy a robbantás mellett más munkafolyamatok tökéletesítésével is igyekezett könnyebbé és biztonságosabbá tenni a bányászok munkáját. Továbbfejlesztette a Davy-féle biztonsági lámpát, megalkotta a robbantással
jövesztett kőzet felrakására szolgáló Kóta-féle kisrakodógépet. Tatabányán utcát neveztek el róla.
Főbb művei:
Millszekundumos robbantás, 1951;
A lőmester, 1953;
Alapösszefüggések a millszekundumos robbantóhatásban (németül és oroszul is), 1960.
