Könyöki József, Ellenbogen
* Mocsa, 1829. február 19. – † Pozsony, 1900. március 1. / régész, restaurátor, tanár
Apja halála után 1833-tól nagyanyjánál lakott Pozsonyban. Itt végezte gimnáziumi tanulmányait, majd 1846-tól Bécsben a műegyetemre járt. 1849-től négy és fél éven át, előbb mint kadét, majd mint tiszt Olaszországban az osztrák hadseregben szolgált és részt vett Velence megszállásában is. 1853-ban lemondott hadnagyi rangjáról. Ezután 15 hónapig Firenzében gr. Tolomeinél nevelősködött. Itt folytatta a Velencében és Padovában megkezdett festészeti tanulmányait és Giovanni Baptista Gori firenzei festő tanítványa lett. Hosszabb ideig tartózkodott Palermóban és Messinában, de családi körülményei hazahívták. 1855-1861 között Nagyszombatban Du Fodon Didier asszony magán nevelőintézetében tanított. 1861 után lett a pozsonyi állami főreáliskola rajztanára és a városi múzeum őre, valamint a Pozsony megyei régészeti társulat előadója. 1875-től a pozsonyi akadémián a régiségtudomány magántanára. Eredeti nevét (Ellenbogen) 1869-ben magyarosította. 1897-ben vonult nyugalomba. A műemlékek országos bizottságának levelező tagja, a műemlékek bécsi központi bizottságának konzervátora, a magyar országos műipari múzeum igazgatótanácsának tagja, az őskori és embertani nemzetközi kongresszus 1880-ban Lisszabonban levelező tagjának választotta. Kormánymegbízás alapján számos műemléképületet és műtárgyat restaurált és sok templomot, várat lerajzolt. 26 műlapból álló gyűjteménye, melyeken az esztergomi hercegprímás és a pozsonyi káptalan könyvtárának misekönyveit és incunabulum-rajzait ismerteti nagyon értékes. Az 1862. évi londoni világkiállításon dicséretet nyert rajzaival, az 1873-as bécsi kiállításon kitüntető oklevelet, az 1885-ös budapesti országos kiállításon bronzérmet nyert.
Főbb művei:
Sík-alakok mértani és díszítési szabadkézrajzi előkészítésül a szabadkézrajzhoz, 1864;
Zur Erinnerung an die feierliche Consecration des neue errichteten Hochaltars im restaurirten Sanctuarium des Krönungs-Domes zu Pressburg, 1867;
Kleiner Wegweiser Pressburgs und seiner Umgebung, mit einer Karte von Pressburg, 1873;
A színek alkalmazása a női kézimunkáknál, 1875;
A Pozsony városi régiségtár rövid ismertetése, 1877;
Magyarország nyugati határának védrendszere, 1885;
Trencsén vára, 1887;
A középkori várak különös tekintettel Magyarországra (sajtó alá rendezte: Nagy Géza), 1905.
