Kollár Ádám Ferenc
* Terhely, 1718. április 15. – † Bécs, 1783. július 15. / szlovák származású jogtudós, udvari tanácsos, a bécsi királyi könyvtár igazgatója
Tanulmányait Besztercebányán és Selmecbányán, majd Nagyszombatban végezte. 1737-ben belépett a jezsuita rendbe. Ezután néhány évig gimnáziumi tanár volt, majd Bécsben keleti nyelvészeti és teológiai tanulmányokat folytatott. Rövid ideig a Munkács melletti Szentmiklóson tanított, majd visszakerült Bécsbe. 1744-ben lejegyezte a Kun Miatyánk erősen torzult szövegét, amelyet egy Varró István nevű férfi diktált le neki. 1748-ban kilépett a rendből, és van Swieten támogatásával a bécsi udvari könyvtár első írnokává, 1749-ben második, 1758-ban első őrévé nevezték ki. 1773-tól az udvari könyvtár igazgatója és udvari tanácsos lett. 1748–1751 között az orvostanhallgatóknak görög nyelvet oktatott az egyetemen.
A felvilágosult abszolutizmus híve volt; szlováknak vallotta magát és a magyar rendi nacionalizmussal szemben az összbirodalmi állampatriotizmus eszméit hirdette. Nézeteit a Historiae diplomaticae iuris patronatus apostolicorum Hungariae regum libri tres (Bécs, 1762) és a De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae libellus singularis (Bécs, 1764.– Magyar nyelvű egykorú kézirata: Az apostoli magyar királyok törvényhozó hatalmoknak eredeteiről… az OSZK kézirattárában) c. műveiben fejtette ki, amelyekben főként a főpapság kiváltságait, de a rendi előjogokat és a jobbágyrendszer visszásságait is kárhoztatta; az egyház felett is az államhatalom felsőbbségét hirdette. Az utóbbi munkája, amely az udvar hallgatólagos támogatásával jelent meg, nagy vihart váltott ki az 1764–1765-i országgyűlésen, a rendek a könyv elégetését és betiltását követelték. A klérus támogatásával az országgyűlés el is érte a könyv magyarországi terjesztésének királyi eltiltását. Magyar ügyekben számos alkalommal adott véleményt a bécsi központi hatóságoknak; egyes nézetek szerint több-kevesebb szerepe volt az 1777-i Ratio Educationis kidolgozásában. 1762–1763-ban egy szűkebb honismeretei tudós társaságot akart szervezni az államismeret fejlesztésére, ennek tervezetét is elkészítette Societas Literaria címmel. 1771–1776-ban Tresztyánszky Dániel szerkesztésében kiadott folyóiratuk (Allergnädigst Privilegierte Anzeigen) Magyarország viszonyait összbirodalmi összefüggésben tárgyalta, munkatársai többnyire a Felvidék különböző városaiban élő értelmiségiek voltak. A folyóirat egyfajta mintája lett az 1780-as években induló magyar nyelvű folyóiratoknak. Kollárt tekintik a reformkori szlovák nemzeti mozgalmak egyik korai előfutárának.
Főbb művei:
Analecta monumentorum omnis aevi Vindobonensia (I–II.), 1761–1762;
Casp. Ursini Velii de bello Pannonico libri decem cum adnotationibus et appendice critico, 1762;
Nicolai Olahi… Hungaria et Attila…, 1763;
Jurium Hungariae in Russiam minorem et Podoliam, Bohemiaeque in Osvicensem et Zatoriensem ducatus explicatio (németül is), 1772; Historiae jurisque publici regni Ungariae amoenitates (I–II.), 1783).
