* 1884. augusztus 23., Somorja – † 1951 / közismert költő közép Európában, Magyarországon, Csehországban és Ausztriában, de főleg Szlovákiai magyar kultúrának volt képviselője.

Versei megjelentek akkoriban ismert újságlapokban pl. – Somorja és vidéke, Csallóköz, Prágai Magyar Hírlap, Palota Újpest, Pestvidéki Ujság, Pesti Hírlap, Képes Hét, Irodalom és művészet, Magyar Néplap, Presburger Zeitung, Katolikus figyelő, Új sziv, Zalamegyei Ujság, Neues Wiener Journal, Esti Ujság, Felsőcsallóköz, Katolikus figyelő, és Magyar rádióban is.
Klimits Lajos, jogász, köztisztviselő, költő, Somorján született 1884. augusztus 23-án.
A kereskedelmi akadémia elvégzése után köztisztviselő lett a Pozsonyi városházán. Végigharcolta az első világháborút, Görznél és Doberdónál megsebesült.
Egyetemi tanulmányait Pozsonyban az Erzsébet Tudományegyetem jogi karán kezdte, majd Pécsett folytatta, ahol a jog és államtudományok doktorává avatták 1926-ban. A háborúból való visszatérése után ismét a pozsonyi városházán dolgozott 1945-ig.
A háború után, mint sok magyart, költőt, is mint magyar nemzetiségűt a Beneš-dekrétumok alapján elbocsájtották az állásából, és a kirendeltségi parancs alapján neki is el kellett hagyni lakhelyét 100 km a várostól, családjával együtt.

Költészete:
Első versei még az első világháború előtt jelentek meg a Dunaszerdahelyen kiadott Csallóközi Lapok című újságban 1902-ben. A húszas évek végén már Szlovenszkó ismert és népszerű költője volt. Évkönyvekben, folyóiratokban publikált. A korabeli irodalmi, kulturális és társadalmi élet jeles személyisége volt.
A Kisfaludi Társaságnak és Gárdonyi Géza Társaságnak volt a tagja, a Petőfi Társaságnak 1944-ig főtitkára volt. Sok-sok irodalom estén, felolvasáson, műsoros estén, rádióbeli szereplésen vett részt.

Megjelent verskötetei: 

Itt megnyithatók: Rohan az élet 1927 / Kacagj Bajazzo 1932 / Hozsanna néked 1940.

Klimits Lajos a költészeten kívül tudósításokkal is foglalkozott, és az élményeit megfogalmazta: Az örök város közelében című riportokban, pl. Aquilea városából: „Háborús bajtársaim sírját kerestem. A temetőbe vezető uton ciprusok állnak sorfalat, mintha tiszteletet adnának az elesett hősöknek, szegény bajtársainknak. Rátaláltam – egyszerű kis sirkő, cinktáblával és rákarcolva: 
… Markus Josef N.48 7. Xl.1917 Ungarese, Fehér Johan N. 60 inf. 5.VIII.1915 Ungarese …
Osi Johan Ungarese 1. VIII 1915 …, Jinger Josef … Nr.68 19.VIII.1915 Ungarese …
Meghatottan álltam sírjuknál és imádkoztam. Aztán mennem kellett. De még egyszer visszanéztem a temetőajtóból hosszan, hogy egy Istenhozzádot mondjak véreimnek, akiket a borzalmas világháború sodort ide, hogy itt álmodják örök álmaikat messze hazájuktól, messze szeretteiktől. Az esti szellő el fogja hozni üzenetünket, hogy gondolunk rátok, szeretünk titeket és nem feledünk el soha.”
Nagy hatással voltak a költőre történelmi tragikus Pompeje és Herculaneum városok eseményei, róluk egy poétikus rövid megfogalmazást írt: „Most majdnem kétezer év után csak a suttogó szellő mesél a letűnt dicsőségéről. Csendes álmatlan éjszakákon nyugtalan denevérek körül a kiásott romokat, s a tágra nyílt szemű baglyok huhognak között, mintha hívnák a múltat, az életet, ami volt és eltűnt örökre.”

Klimits Lajos „Kacagj Bajazzó“ című verskötete finom, érzékeny lélek költészete. Lemondások őszi virágaiból kötött csokor, melyet a költő az élet virágos rétjéről szedett össze. Klimits Lajos nem a zajgó életörömök, az izzó, vulkanikus szenvedélyek égőpiros virágaiért hajolt le, nem a lemondás könnyes szemű árvácskáiért, a reménytelenség bus violáiért, és mégis úgy érezzük, hogy ezek társaságában érzi jól magát a költő, a bánat sötét köpenyében kiterjed a költő lelke, ünnepi hangulat szállja, dalolni kezd.
Édes fájdalom a Klimits Lajos fájdalma, alkotó fájdalom, mert az ihlet ajándékát hozza el neki… Klimits Lajos átömlik ezekbe a dalokba, átadja nekik s nem bánja, ha könnycsepp is harmatoznak a költői alkotás kelyhében. Valami ünnepien tiszta, légiesen finom van Klimits Lajosnak ezekben a szerelmi bánatdalaiban, amelyekhez hangulatban méltón simulnak halálénekei.
Az ilyen bánatba merülő árnyakat kereső lélek megtalálja a megnyugvás vigaszát a halál gondolatában.
Klimits Lajos költői fantáziája önkéntelenül a sötét képekhez fordul. Azért énekli meg a természet szépségei közül is az őszt, a nyár végét, az erdőt hótakaró alatt a földet amint az ég pici angyalpihei teleszórják.
Csendes bánatversek, kísérteties visiokat felidéző halálversek (Styxentul-Charon birodalma) a két szakadékot összeköti Klimits költészetének szivárványos hídja. Ezen a hídon virulnak az életszépségek, melyeket Klimits lelke megtalál. A természet az első vigasztaló, s ha megtalálja benne a költő a maga lelkének kifejezését- a csendes bánatot, ott van az életöröm ujjongása a nyári éjszaka festésében, ott a munka diadalmas chorusa a méhek dalában.
Azután a másik nagy szépség – az emberszeretet. Klimits testvérként magához szorít minden embert, mert hiszen a szenvedésben egyek, egyformák vagyunk mi emberek.
Még melegebben szorítja szívéhez a szenvedőket, a kitaszítottakat, a menhely szerencsétlenjeit. Isten jósága pedig mindenütt fele zeng. A ő erejétől vár, kér segítséget az emberi nyomorúságra, az Ő jósága muzsikál felé a természet csendjében,a vigasztaló szavát várja Páduai szent Antal balzsamosztó békéjében. És végül ott vannak a művészet a tudás nagy élményei, amint utazásaihoz kapcsolódnak, Rómában, Párisban, Velencéhez, Páduához, Abbáziához.
Hogy ez a rejtekező vérző sebeit fátyol alatt mutogató lélek kifejezésmódjában többször a szimbolizmushoz folyamodik, az egész természetes. Modern olvasott író, akit nem hagyhatnak érintetlenül a szimbolisták és impresszionisták finom, leheletszerű témái, finom hangulatok érzéskeltetésére alkalmas nyelvi készségük, nyelvük zeneisége.
Klimits Lajos e téren olyan finom zengzetességgel ható alkotásokat hoz életre, melyek Vörösmartyt juttatják eszünkbe.
A mai modern élet tülekedő vásárában jól esik olvasni ennek a költőnek művét, ki egyre nemesbülő, tisztuló életfelfogásával, alázatos Isten és emberszeretetével, keresztényszellemű szépségkultuszával mutat testvériséget.

Raksányi Mária, irodalomkritikus, Budapest

Klimits Lajos alkotásáért legmagasabb elismerést a XII. Pius-pápától kapta, aki magasra értékelte a költő verseit. A verskötetet a Szentatya kegyesen fogadta, és a verskötetet elhelyezték Vatikán állam könyvtárában. Kevés szlovákiai magyar költő mondhatja el magáról, hogy könyve megtalálható Rómában a Vatikáni könyvtárában.

Klimits Lajos költészetével több mint 30 éve foglalkozom, és 130. születési évfordulója alkalmából, a Pozsonyi fővárosi Magisztrátus jóváhagyásával emléktáblát határoztam elhelyezni a házra, ahol élt és alkotott.

„Klimits Lajos dr., ahogyan bizonyítják a dokumentumok, közismert magyar költő volt, kinek a művészeti alkotását sok szakember, és több kulturális szerv is magasan értékelte.
Élete szorosan összefügg a Pozsonyi fővárossal, nem csak művészeti téren, de a professzionális életével is. Nagyon magasra értékelem a főváros lakosait, akik életével és saját kreatív munkájával hozzásegítették a főváros fejlődését. És így értékelem a Klimits Lajos dr. is, amely sok évek során dolgozott a fővárosi tanácsnál.”

Pozsony, 2014. szeptember 10.

Milan Ftáčnik, polgármester
Magistrát Hlavného mesta Slovenskej Republiky Bratislava
Primaciálne nám. č. 1

Somorja város sem feledkezett el Klimits Lajos költőről, még az emléktábla elhelyezése előtt (2000-ben) magasan megbecsülték:
„ A közösség erejét és tekintélyét azok határozzák meg, akik áldozatot hoznak érte: lemondanak a maguk hasznáról a többiek javára, közben pedig értéket és hagyományt teremtenek. Somorja e tekintetben gazdag örökséggel bír. A CZ Slovakia és a Somorjáért Polgári Társulás a város életét meghatározó somorjai személyiségek emlékét akarja méltó módon megőrizni a Pomléi úton felállítandó „Nagyjaink padjai” által. Városunk társadalma az elmúlt évtizedekben kicserélődött, átalakult. Tudatában vagyunk, hogy napjaink nemzedéke számára nem sokat jelentenek a nevek, amelyeket egy-egy pad őriz majd a járda mentén. De ennek következtében méltó utódai lehetünk azoknak, akik Somorja városnak nevet szereztek és rangot adtak.
Somorja 2000-ben.”

A felvidéki magyar irodalmi és kulturális élet elismert személyisége. Méltatlanul elfeledett művei és szellemi hagyatéka része a magyar irodalmi örökségnek, amire lehet büszke az utókor. Somorján született, édesapja csizmadia mester volt. Alapfokú műveltségét szülővárosában szerezte, ezt követően a Pozsonyi Kereskedelmi Akadémia diákjaként tanult, majd a pozsonyi városházán lett köztisztviselő. Egyetemi diplomát a Pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett, majd Pécsett a jog- és államtudományok doktorává avatták. Első verseit a csallóközi lapok közölték, később népszerű szerző lett, és költeményeit a Prágai Magyar Hírlap, a Híradó és az Esti Újság, a Nap, a Magyar Hírlap és a Somorja és Vidéke hasábjain publikálta. Kötetei: Rohan az élet (Prochászka István rajzaival), Kacagj Bajazzo, Hozsánna néked.

CZ Slovakia és a Somorjáért Polgári Társulás

Források:

1. A Cseh-Szlovákiai Magyar irodalom lexikona, 1918-1995. Madách Posonium 1997
2. Klimits Lajos, egy katolikus poéta sikere, Remény 1991. febr. 10
3. A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004 Madách Posonium 2004
4. Presinsky Lajos: Felső-Csallóközi Arcképcsarnok. Somorja, 2000
5. PRÁGAI MAGYAR HIRLAP-SZINHÁZ-KÖNYV-KULTÚRA, Dobai János dr.: Klimits Lajos – Rohan az élet, 1928. augusztus 26., vasárnap
6. MAGYAR UJSÁG-TUDOMÁNY, IRODALOM, 1928. szeptember 16, vasárnap, Császár István: Klimits Lajos versei, Grömme nyomda kiadása
7. PRESSBURGER ZEITUNG-NEUE BÜCHER, Mitwoch, 24. oktober 1928 ., Ludwig Klimits: Rohan az élet – Geschichte
8. HIRADÓ, szerda, 1931. augusztus 12., Az Örök város közelében: Aquilea
9. HIRADÓ, BRATISLAVA-POZSONY, 1931. december 25., péntek dr. Szeredai Gruber Károly: Pozsonyi irók könyvei, Klimits Lajos: Kacagj Bajazzó
10. GRENZBOTE, Sonntag, den 24. januar 1932., Bücherschau.: Ludwig Klimits: Kacagj Bajazzó
11. ÚJ SZIV-IRODALOM, 1932. március 26., dr. Kőhegy József: Klimits Lajos versei
12. NEMZETI UJSÁG, vasárnap, 1932. március 27., Ruttkai Aladárné az Országos Gárdonyi Géza irodalmi Társaságnak tagja: Egy felvidéki magyar költőnkről
13. MAGYAR HIRLAP, 1932. április 17., Budapest, Két pozsonyi költő.
14. ÚJPEST, Budapest vidéki ujság, Pesthy Pál: Klimits Lajos pozsonyi költő legújabb költeményeiből
19. Magyar jövő-Miskolc, Szombat, 1931. október hó 31. Klimits Lajos: Ez a szegények temetője.
20. Érd és Vidéke 1933. január 2., Klimits Lajos: Jézus születése
21. Kultu-Liga, Raksányi Mária: Klimits Lajos „Kacagj Bajazzó” Budapest 1932, Pál utca 2. III. kerület

Hibát talált?

Üzenőfal

• E-mail címe
• Üzenet
• CAPTCHA

Uploading files please wait, may take up to 5 min.