* Ipolyság, 1950. március 18. /  orvos, orvostörténész, egyetemi docens

Gyermekkorát Paláston töltötte. Itt kezdte iskolai tanulmányait a helyi magyar iskolában, majd az ipolysági gimnáziumban érettségizett (1968). A pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karán 1975-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. Az ipolysági kórház belgyógyászati osztályán kezdte pályáját, később körzeti orvosként tevékenykedett előbb Ipolyságon, majd 1990-től 2013-ben történt nyugalomba vonulásáig a csallóközi Csilizradványban. 1991–1995 között a pozsonyi Orvostovábbképző Intézet Általános Orvosi Tanszékének meghívott asszisztense, 2005-től a pozsonyi Szent Erzsébet Főiskola meghívott előadója. 1998-ban a történelemtudomány kandidátusa lett. A Debreceni Tudományegyetemen 2011-ben egyetemi docenssé habilitálták. Az 1980-as évek közepétől foglalkozik orvostörténettel, elsősorban a Felvidéken élt és működött orvosok életét és tevékenységét kutatja. Tanulmányait, cikkeit szlovákiai (A hét, Gömörország, Honti Lapok, Csallóköz, Remény, Új Nő, Lekársky Obzor stb.), magyarországi (Orvosi Hetilap, Orvostörténeti Közlemények stb.) és erdélyi magyar folyóiratokban publikálja. Az Orvosi Hetilap szaklektora.
Tudományos ismeretterjesztéssel, híres emberek patográfiájával is foglalkozik. A Szlovák Rádió magyar adásában, a Pátria Rádióban évekig hetente jelentkezett orvosi tanácsaival. Sajtó alá rendezte Weszelovszky Károly (Námesztó) egészségügyi reformtervezetének kéziratát (A reform égető szüksége – Dr. Weszelovszky Károly 1865-ös Javaslata a közegészségügy rendezéséről), amely 2013-ban a Madách-Posonium Kiadónál jelent meg. Ezen kívül szerkesztette és sajtó alá rendezte a Palócia végvára 850 c., Palást község múltját bemutató falutörténeti olvasókönyvet (2006), valamint Puskás Péter Honti csillagok 1848 egén c. művét (2007). Munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Orvostörténeti Társaság Zsámboky-emlékérmét (2000), a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettjét (2002), több ízben a Markusovszky-díjat (1987, 1993, 2006, 2013), a szímői önkormányzat Jedlik-díját (2006), az Esterházy János Emlékérmet (2007), a Genersich Antal-díjat (2008), a Weszprémi István Emlékérmet (2010), a Pro Patria Honismereti Szövetség Pátria-díját (2010). Palást község 2005-ben, Ipolyság városa 2006-ban díszpolgári címet adományozott neki.

Főbb művei:
Pongrácz Lajos – Hont megyei portré a reformkorból, 1994;
Recept nélkül. Orvosi tanácsok mindenkinek, 1996;
A magyar tudomány évszázadai I-II. (Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel), 1994, 1996;
Viagra, az ezredvég gyógyszere, 1997;
Kínok tövisében – Nagy emberek, hétköznapi kórok, 1997;
Doleo – ergo sum. A világirodalom nagyjainak patográfiája, 2001;
Gondolatokból épült katedrális. Magyar orvosok, mérnökök, tudósok (Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel), 2001;
Kérdezze meg orvosát…, 2003;
Orvostörténeti helynevek a Felvidéken, 2006;
Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa: Dercsényi János, 2009;
Az orvostudomány felvidéki történetéből, 2010;
Zsinórpadlás (Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel), 2013.