Kézmárszky Tivadar

* Szepesváralja, 1842. május 2. – † Budapest, 1902. május 18. / szülész, egyetemi tanár

Középiskoláit Lőcsén és Kassán végezte. Orvosi oklevelét a pesti egyetemen 1865-ben szerezte. Rövid hazai kórházi gyakorlat után két évet külföldön töltött. 1869–1872 között a pesti egyetem szülészeti klinikáján tanársegéd. Diescher János (1813–1883) professzor nyugalomba vonulását követően 1874-ben ő lett a szülészeti klinika vezetője. 1876-tól rendkívüli, 1879-től rendes tanár. Bevezette a betegekkel kapcsolatos észlelt adatok pontos rögzítését, a betegfejlapokat, a kórlapokat és ezek később is tanulmányozhatók voltak. A szülészeti kemoterápia úttörőjének is tekintik, mivel a gyermekágyi lázas nőknél intravénás szublimát befecskendezést alkalmazott. Több ma is használatos eszköz és eljárás kidolgozása is a nevéhez fűződik. Nagy érdeme a hazai bábaügy megszervezése és a korszerű szülésznői oktatás bevezetése. Bábaképző intézetet alapított. Az ún. bábatörvény egyik előkészítője. A semmelweisi aszepszis-tan korai követője volt. Udvari tanácsosi címet kapott. Halálát hashártyagyulladás okozta.

Főbb művei:
A szülészet tankönyve a bábák számára, 1876;
Szülészeti jegyzetek, 1894;
A szülészet könyve (sajtó alá rendezte Doktor Sándor), 1904.