Keszeli Ferenc
* Pozsony, 1947. ápr. 14. / költő, író, újságíró, műfordító
Gyermekkorát ősei falujában, Vágkirályfán töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Galántán, Párkányban és Po.-ban végezte. Az utóbbi helyen levelező tagozaton érettségizett. Egy ideig segédmunkás, 1964-től a galántai járási lap (Győzelmes Út) szerkesztője, 1965-től a Hét riportere. Másfél évig szabadúszóként dolgozott, 1968–1976- ban az Új Ifjúság riportere, majd ismét a Hét munkatársa volt. 1989-től a po.-i Magyar Kulturális Központ munkatársa, 1990-től a lap megszűnéséig a Nap főmunkatársa, 1992-től az MTI po.-i tudósítója.
Versei 1964-től jelentek meg a Hétben, az Új Ifjúságban és az ISZ-ben. A hetvenes–nyolcvanas években számos művelődéstörténeti írásában tárta fel a magyar kultúrtörténet felvidéki emlékeit. Két évtizeden át portrék, beszélgetések révén és a művészetről szóló írásaival követte nyomon a szlovákiai magyar képzőművészet fejlődéstörténetét, szociográfiai és irodalmi riportjaival pedig a szlovákiai magyar valóságot tárta fel. A rendszerváltás után a Nap hasábjain megjelent publicisztikájában sajátos iróniával követte a korabeli eseményeket, közéleti fejleményeket. 1995-től nem publikál, elsődlegesen napi tudósítói feladatokat lát el. Alkotói munkája azonban töretlen, másfél évtized alatt írott „hatályon túli” verseit tartalmazó „hármaskönyvét” rendezi sajtó alá, és régen tervezett regényét írja.Több évtizedes munkássága elismeréseként a Magyar Köztársaság elnöke 2001-ben A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét adományozta az írónak. Egy évvel később elnyerte a magyar újságírók legmagasabb szakmai kitüntetését, a Táncsics Mihály-díjat.
Költőként az Egyszemű éjszaka (1970), prózaíróként a Fekete szél (1972) c. antológiában mutatkozott be. Ostromlétra című első önálló kötete 1972-ben jelent meg, a következő csak tizenhat év múlva. Szerepelt a Biliard na pamäť niekoĺkých hrdinov (Biliárd néhány hős emlékének, 1976) c. szlovák nyelvű válogatásban, melyet Karol Wlachovský szerkesztett. Verseit a groteszk és ironikus hangvétel jellemzi, urbánus-plebejus szemlélete, játékossága és humora sajátos színt ad költészetének (Zátony a bárkán, 1988).
Sikeresebbek azonban gyermekversei és meséi. Nyelvi humorát, játékosságát, szellemességét és fantáziadús ötleteit a Kajla Fülöp kalandjai (1986), a Hókuszpókusz (1987) és a Szóhancúr (1990) c. köteteiben kamatoztatta, melyek a kisebbségi magyar gyermekirodalom értékes alkotásai. „Verseinek sajátos képi világa, nyelvhasználatának bravúros formai játéka, nyelvi humora, különlegessége” Tamkó Sirató Károly költészetével egy rendbe sorolható – írta a 20. század magyar gyermeklíráját vizsgáló tanulmánykötetében Komáromy Sándor. Gyermeklírája különleges darabjainak számítanak a felvidéki magyar településnevek megőrzését ösztönző „falucsúfolók”, melyeknek egy része a magyar helységnévhasználatot tiltó rendelkezések ellenében született. Halandzsaszövegei új színt jelentenek a hazai magyar gyermeklírában. Ismertek irodalmi paródiái, irodalmi riportjai pedig a kisebbségi magyar újságírást gazdagították. Színesek művészportréi és műbírálatai is. Művei számos antológiában és hanghordozókon szerepelnek.
Művek: „…soká, örökké él”. Petőfi szlovákiai emlékei, rip., ÚI 1972/50–52; Gömör festői, Bacskai Béla-portré, Hét 1978/47; Lépcső Szabó Gyulához, portré, Hét 1978/51; A császár „kegyelméből”. Az olmützi várbörtön magyar foglyai, rip., Hét 1980/11; Változatok a létezésre, Jakoby Gyula-portré, Hét 1981/11; Kis állatkert, leporelló, Prága 1987; Mit mondunk a szárnyasokról, leporelló, uo. 1987.; Furafalvi kajlaságok, versek és mesék gyerekeknek, Somorja 2000; Pozsony … Anno …, tárcanovellák, Somorja 2004.
Fordítások: Dušan Kužel: Kitérő egyenesek, Po. 1971; Pavel Betlach: A kandúr, a kakas és a róka, Prága 1987; Pavel Srut: Janek és az egérkirály, Prága 1987.
Irodalom: Tőzsér Árpád: Egyszemű éjszaka. = T. Á.: Az irodalom valósága, Po.–Bp. 1970; Bábi Tibor: A fiatal költészeté a szó, VÚSZ 1970. febr. 21.; Zalabai Zsigmond: Kísérletek és kérdőjelek, Hét 1972/37; Görömbei András: Fiatal szlovákiai magyar költők, Ttáj 1973/1; Balla Kálmán: K. F., 1987/20; Komáromy Sándor: Költők és művek a XX. század magyar gyermeklírájából, Bp. 1998; Ostromlétra, ISZ 1973/7.
F. Z.
