Kemény Gábor báró
* Csombord, 1830. július 9. – † Ajnácskő, 1888. október 23. / gazdaságpolitikus, publicista, az MTA levelező, majd tiszteletbeli tagja
Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi ref. kollégiumban végezte, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején minisztériumi fogalmazó volt. 1850–1851-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián természettudományi tárgyakat hallgatott, 1851–1852-ben hosszabb németországi és svájci tanulmányúton járt, majd Erdélybe visszatérve ottani birtokainak, illetve ajnácskői uradalmának a gazdaságát irányította. Az 1860-as évektől kezdve előbb az erdélyi, majd az országos politikai életbe is bekapcsolódott. Évekig országgyűlési képviselő volt, majd az 1870-es években előbb belügyi államtitkárként, majd 1878 decembere és 1882 októbere között földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterként tevékenykedett. 1882 augusztusa és 1886 szeptembere között közmunka- és közlekedési miniszter volt. Emellett az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoki tisztét is ellátta.
Gazdaságpolitikusként sokat fáradozott a magyar mezőgazdaság fellendítéséért, és aktívan közreműködött különböző kiállítások megszervezésében. Különösen jelentős az a szervezői munkássága, amelynek köszönhetően a magyar mezőgazdaság európai színvonalra emelkedett és a magyarországi agrártermékek előnyös feltételek mellett jutottak el a nemzetközi piacokra. Kemény Gábor kezdeményezésére fontos törvények születtek, amelyek az erdőgazdálkodást és az erdők védelmét szabályozták, ő szervezte meg a filoxéra és a különböző állati betegségek elleni védelmet, de minisztersége idején létesültek az első agrárszakiskolák is Magyarországon. A közlekedési tárca irányítójaként a magyarországi vasúthálózat fejlesztését tekintette fontos feladatának. Publicistaként számos írást közölt a nemzetiségi kérdésről is, amelyről igen korszerű elveket vallott. 1864-ben az MTA levelező, majd 1886-ban tiszteletbeli tagjává választotta. 1878-tól a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, majd 1887-től elnöke volt. 1888 tavaszán váratlanul megbetegedett, panaszaira Karlsbadban keresett enyhülést, állapota azonban tovább romlott és ajnácskői birtokán hunyt el, itt is helyezték örök nyugalomra.
