Karsay Katalin
* Diószeg, 1951. ápr. 8. / szerkesztő, műfordító, költő
Szencen érettségizett (1969), 1974-ben magyar–angol szakos tanári képesítést nyert a nyitrai Pedagógiai Főiskolán. 1974–75-ben Hidaskürtön tanított, 1977–1981-ben a Madách Könyvkiadó nyelvi lektora, 1981–1988-ban az ISZ szerkesztője, 1988–1989-ben a Madách Könyvkiadó szerkesztője, 1989–1995-ben a Nap belső munkatársa volt.
Költőként a Megközelítés (1980) c. antológiában tűnt fel ígéretes, a gondolatiságot elégikus hangulatokba, melankolikus impressziókba oldó verseivel. A folytatás azonban késik, önálló kötete nincs. Cikkei, reflexiói, műfordításai főként a Nap és az ISZ lapjain olvashatók. 1993-ban Magyarországra költözött.
Művek: Tűzpalota, antol. (szerk. Balla Kálmánnal), 1990.
Fordítások: Václav Ètvrtek: Manka, m., 1989.
Irodalom: Bodnár Gyula: A Megközelítés megközelítése, ÚSZ 1981. márc. 13.; Duba Gyula: Fiatal irodalom, ISZ 1981/2; Lacza Tihamér: Papírhajók a tengeren, Hét 1981. febr. 14.; Mányoki Endre: K. K., Életünk 1981/11; Szakolczay Lajos: Fiatal magyar költők Csehszlovákiában, Új Forrás 1981/4; Varga Imre: Heten a labirintus kijáratában, Mozgó Világ 1981/5.
Sz. Z.
