Kardos István
* Szádalmás, 1934. aug. 5. – † Rozsnyó, 1999. ápr. 5. / szociológus, helytörténész, közíró
Iskoláit szülőfalujában kezdte. A po.-i magyar pedagógiai gimnáziumban érettségizett (1953), ugyanitt a Pedagógiai Főiskolán magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1958). Vidéken tanított, majd 1962-től a Pedagógiai Institútum (később: Pedagógiai Fakultás) adjunktusa volt Nyitrán. 1964 és 1970 között az MTA Szociológiai Intézetének aspiránsa volt. A 60-as évek szabadabb, demokratizálódó légkörében élénk kulturális és politikai tevékenységet folytatott. Tudományos érdeklődése az értelmiség szerepére és küldetésének problematikájára, valamint a csehszlovákiai magyarság kulturális és társadalmi helyzetének vizsgálatára összpontosult. A szlovákiai magyar kultúrszociológia és szociográfia úttörője, hosszú évekig szinte egyetlen kiemelkedő művelője volt. A Prágai Tavasz eltiprása után állását vesztette, kandidátusi disszertációja megvédését nem engedélyezték, kizárták a CSKP-ból. A konszolidáció húsz éve alatt (1970–1990) képzettségéhez méltatlan foglalkozásokba kényszerült: raktáros, kétkezi munkás, elmegyógyintézeti ápoló, múzeumi alkalmazott stb. 1990-ben rehabilitálták, ismét tanár lett Nyitrán. 1994-ben nyugdíjazták.
Művek: A társadalmi szerep, tan., ISZ 1967/1; Az értelmiség történelmi kialakulása, tan., ISZ 1970/1; Az értelmiség fogalma a tudományos és a köznapi gondolkodásban, tan., Valóság 1972/7; A magyar nemzetiségi dolgozók kulturális színvonalának minősítése, tan., ISZ 1965/6; Tanítóságunk élet- és műveltségi színvonala egy felmérés tükrében, tan., ISZ 1965/7; A szép magyar vers és tanulóifjúságunk, tan., ISZ 1968/1; A csehszlovákiai magyar társadalom a szociológia tükrében, tan., ISZ 1969/1; Körtvélyes – Hárskút, hangsúlyok és kérdőjelek két jelentős műemlékünk történelmi párhuzamainak vizsgálatában, tan., Új Mindenes Gyűjtemény, 1987; A felvételiző maffia működési mechanizmusa a Nyitrai Tanárképző Főiskolán az elmúlt húsz évben, tan., Hét 1990/28.
Sz. Z.
