Jócsik Lajos
* Érsekújvár, 1910. máj. 4. – † Budapest, 1980. dec. 31. / szociológus, publicista, író
A gimnáziumot szülővárosában, a jogot Po.-ban és Brünnben végezte el. Az ifj. mozgalmakban már középiskolásként tevékenykedett; alapító és vez. tagja volt a Sarlónak. A regös- és szociográfiai vándorlásoknak ő volt az egyik fő szervezője. 1931–32-ben Az Útba írt radikális hangú cikkeket (Akik egymillióért államhű kisebbséget szállítanának; A szlovenszkói földreform mérlege), de a 30-as évek közepétől már a polgári demokratikus Magyar Újságban közölte írásait. 1937–1938- ban a prágai rádió magyar osztályának kultúrpol. szerkesztője volt. A bécsi döntés után Bp.- re költözött, s a népi írók mozgalmához társulva Móricz Zsigmond lapjának, a Kelet Népének a szerkesztője lett, de a Nyugatban, a Magyar Csillagban és a Népszavában is publikált. 1945 után 2-3 évig a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, országgyűlési képviselő, államtitkár volt, s kilenc hónapig a csehszl.–magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtására szervezett Áttelepülési Hivatal kormánybiztosaként is működött. A pol. életből visszavonulva, kiszorítva jelentős gazd. kezdeményezések szervezője lett.
Középiskolás korától sűrűn publikált, 1938 előtti írásai A Mi Lapunkban, a Vetésben, a Korunkban, Az Útban, az Új Szóban, a Magyar Újságban, a Magyar Napban, A Napban, a Szép Szóban jelentek meg. Ezek közül a szociológiai tanulmányok a legjelentősebbek (A szlovenszkói magyar középosztály, K 1931; A kelet-európai parasztrétegek eladósodása, K 1932; A zsidóság helyzete Csehszlovákiában, K 1933). A 30-as évek második felében több cikkben sürgette a hazai szociográfiai vándorlások felújítását és újjászervezését, saját szociológiai vizsgálatait pedig a városi társadalomra is sikeresen kiterjesztette. Ilyen jellegű írásaiból főleg az Érsekújvár c. városkép, A szlovenszkói és ruszinszkói városok kialakulása (K 1938) és A kisebbségi falutól a kisebbségi városig (MÚ 1938/24, 28) c. tanulmányok emelkednek ki. 1939 és 1945 között a Kelet Népében, a Nyugatban, a Magyar Csillagban, a Népszavában, Az Ország Útjában, a Magyar Életben és a Sorsunkban publikált, tanulmányaiban-könyveiben szuggesztív képet adva a sarlós nemzedék kibontakozásáról s az ifj. mozgalom sodrában kialakult saját pályájáról. Az Iskola a magyarságra c. könyvében részletesen bemutatta a sarlósok szociográfiai vándorlásait. 1942 nyarán egyik szervezője és előadója volt a Szárszói Napoknak. 1945 utáni publikációs tevékenységét a pol. és gazd. életben vállalt feladatai határozták meg. Először a szövetkezeti kérdéssel foglalkozott, majd a talajerő-gazdálkodás elvi és gyakorlati kérdéseinek elemzésével szerzett magának nemzetközi hírnevet. Kitűnő eredményeket ért el az emberiség mai élelmiszer-ellátottságának s a világ és Mo. ökológiai helyzetének vizsgálatában is. A szépirodalommal való szórványos érintkezése is ebben az időszakban élénkült meg; két regényében küzdelmes gyermekkorát elevenítette fel.
Művek: Érsekújvár. = Szlovenszkói városképek, 1938; Iskola a magyarságra, Bp. 1939; Idegen igában, uo. 1940; Hazatérés, tájékozódás, tan., Pécs 1942; Anna és Mária, r., Bp. 1943; A társadalomtudomány és a közoktatás, tan., uo. 1946; A fekete kecske, r., uo. 1948; A magyar szövetkezeti mozgalom útja, uo. 1949; Hét ember meg egy fél, r., uo. 1961; Komposztálás, uo. 1962; A világ kenyere ma és 2000- ben, uo. 1964; Öngyilkos civilizáció, uo. 1971; Egy ország a csillagon, uo. 1977; A Sarló kapcsolatai magyarországi és erdélyi haladó mozgalmakkal. = Ez volt a Sarló (társszerző), uo. 1978.
Irodalom: Schöpflin Aladár: Iskola a magyarságra, Ny 1940, 42.; Móricz Zsigmond: Szerkesztőségi asztal, Kelet Népe 1940. aug. 1.; Fábry Zoltán: Szegényország ajándéka. = ÖÍ 9.; Varga Rózsa– Patyi Sándor: A népi írók bibliográfiája, Bp. 1972; Turczel Lajos: A Sarló és a csehszlovákiai magyar szociográfiai irodalom. = T. L.: Hiányzó fejezetek; uő: J. L. 1910–1980, ISZ 1981/2; uő: Az érsekújvári reálgimnázium mint irodalmi és tudományos életünk műhelye, ISZ 1992/11.
T. L.
