Jarnó József
* Budapest, 1904. máj. 5. – † Bejrút, 1934. nov. 3. / író, költő, műfordító
Iskoláit Bp.-en végezte, az 1918–1919-es forradalmak lelkes támogatója volt; a Galilei-kör idején röpiratokat terjesztett, a megtorlás elől kassai rokonaihoz menekült. Hamarosan bekapcsolódott a szlovákiai magyar kulturális és politikai életbe. 1922–1927-ben a Kassai Napló szerkesztője, 1924-től a kassai Renaissance Kultúregyesület irodalmi szakosztályának elnöke s a Renaissance Könyvtár irányítója volt, részt vett a Kazinczy Társaság munkájában is. Baloldali szimpatizánsként kapcsolatban volt a Sarlóval, a Vörös Barátsággal, körülötte alakult ki a Masaryk Akadémia fiataljainak ellenzéki szellemiségű csoportja. A Couburg cég üzletkötőjeként egyik közel-keleti útján halt meg tüdőgyulladásban.
Kora ifjúságától írogatott, intenzív szépirodalmi tevékenységet Kassára kerülve fejt ki. Egyszerű formakultúrájú költészetét az intellektuális telítettség, a természet iránti rajongás, az értelmes élet tisztelete jellemzi. Irodalmi munkásságának súlypontja a szépprózára, főként regényeire és az irodalmi-kulturális publicisztika műfajaira esik. Nem tartozott a nagy mesélők közé, önmagát, megélt-megszenvedett élményeit transzformálta írásaiba. A Szakadó kötelek és a Börtön c. regénye önéletrajzi ihletésű. Kulturált tanulmányait, irodalomtörténeti karcolatait, tényfeltáró riportjait rangos lapok, folyóiratok közölték. Munkatársa volt a Tűznek, a PMH-nak, a Magyar Írásnak, a Magyar Figyelőnek és más hazai magyar lapoknak, de a bécsi Stunde és a Nyugat is közölte írásait. A finom és pontos megfigyeléseken alapuló lélekrajza, plasztikus stílusa regényeiben érvényesült a leginkább. Börtön c. regényét Bp.-en Mikszáth-díjjal jutalmazták. Utolsó éveiben Martinovics Ignácról készült regényt írni, művét a Magyar Írásban közölt részlet ígéretesnek mutatja. Irodalomtörténészi erudícióval tudta felidézni a múlt írói nagyjait. Magyar miniatűrök c. műve lényegében novellisztikusan feldolgozott írói életrajzok sorozata. Kortársai műfordítóként is becsülték, Baudelaire, Verhaeren, Walt Whitman, Ernst Toller és mások műveiből fordított. Korai halála egy ígéretes írói pályát zárt le.
Művek: Prometheus, v., Kassa 1924; Szakadó kötelek, r., Kassa 1926; Önarckép, v., Kassa 1927; Börtön, r., Bp. 1928; A gyár, r., Bécs 1928; Magyar miniatűrök, elb., Kassa 1931.
Irodalom: Szalatnai Rezső: J. J. Nekrológ, Magyar Figyelő 1934, 129–131.; Fábry Zoltán: J. J. = F. Z.: ÖÍ 4.; Kemény Gábor: Így tűnt el egy gondolat, Bp. 1940; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, 2002.
Sz. Z.
