Jármai Károly
* Körmöcbánya, 1887. szeptember 18. – † Budapest, 1941. március 8. / állatorvos, egyetemi tanár
Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a reálgimnáziumban végezte. 1905-ben lett a budapesti Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola hallgatója és 1909-ben állatorvosi, 1913-ban állatorvos-doktori oklevelet szerzett. Mesterének a szintén felvidéki származású Hutÿra Ferencet (Szepeshely) tekintette. 1909-től a járványtani tanszék tanársegéde, majd adjunktusa volt. Az I. világháborúban először egy hadiló-kórházban dolgozott, majd a Kelet-Galíciában állomásozó tábori laboratórium vezetője volt. 1918-tól az állatorvosi egyetem Kórbonctani Intézetének segédtanára, majd 1920-tól nyilvános rendkívüli, 1924-től nyilvános rendes tanára volt. A Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar dékánja (1936/1937), az összehasonlító kórtan és kórbonctan jeles művelője. Különösen nagy nemzetközi visszhangot váltottak ki a tyúk leucosis terén végzett vizsgálatai. Ő volt a magyar állatorvosi kórtan és kórbonctan első szakkönyvírója.
Főbb művei:
A háziállatok kórbonctana, 1923;
Általános kórtan,1925;
A háziállatok kórbonctana állatorvostan-hallgatók részére, 1936, 1941;
A házi állatok kórboncolási technikája, 1925,
1936, 1941.
