Janics Kálmán
* Vágkirályfa, 1912. dec. 29. – † uo., 2003. aug. 20. / történész, publicista, politikus, orvos
A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1931), a Komenský Egyetem Orvostudományi Karán szerzett orvosdoktori oklevelet (1937). 1937–39-ben kórházi alorvos Trencsénben és Komáromban. Később Nádszegen (1945), majd 1946-tól 1949-ig Jolsván (Rozsnyói járás) magánorvos. 1943 és 1945 között katonai szolgálatot teljesített. Az állampolgárság megszerzésétől (1949) egészen 1978 márciusáig ugyanott városi orvos. Ekkor (politikai okokból) kiutasították a Rozsnyói járásból, és 1978 nyarán a Galántai járásba, Vágkirályfára költözött. 1989-ig a Vágsellyei Duslo és Hydrostav vállalatokban működött orvosként. Az 1989-es hatalomváltás után politikai tevékenységet is folytatott, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik megalapítója (1989), majd parlamenti képviselője volt.
1989-ben Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki. 1998-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel méltányolták munkásságát.
Publikációs tevékenységét 1936-ban, az Új Életben kezdte, majd 1968 és 1970 között az Új Szó, a Hét és az Irodalmi Szemle hasábjain folytatta. 1945–1948-ban összegyűjtötte a magyarüldözések csehszlovákiai dokumentumait, melyeket a későbbi évtizedekben hasznosított. 1968-tól erőteljes tényfeltáró publicisztikában foglalkozik a magyar kisebbség helyzetével és a nemzetiségi kérdés problémáival. Írásainak a tényszerűség és a tárgyilagosság, az elvi szilárdság és a következetes logika a legfőbb erénye. Politikai magatartása miatt üldözték, két ízben volt vizsgálati fogságban (1945. szept.–nov. és 1950. júl.–aug.). A dubèeki korszakban kifejtett leleplező publicisztikájáért adminisztratív módszerekkel korlátozták közírói működését, A hontalanság évei miatt működési helyéről is elűzték. A hontalanság éveinek (Bern, München 1979; Bp. 1989, 3. jav. kiad. ugyanott 1989) meghatározó helye van munkásságában. A szlovákiai magyar kisebbség jogfosztásának politikai hátterét, okait és összefüggéseit világította meg benne a korabeli sajtóközlemények alapján. A kötetet angolul (1982) és szlovákul (Roky bez domoviny, 1994) is kiadták. Előszót Illyés Gyula írt hozzá, aki közreműködött abban is, hogy a kézirat Nyugatra kerüljön.
Művek: Tanulmány Zvara könyvéről, tan., Hét, 1968. ápr. 21.; A demagógia nem megoldás, publ., ÚSZ, 1968. máj. 9.; Becsületből elégtelen. Történelemszemlélet vagy történelemhamisítás, tan., ÚSZ, 1968. júl. 12.; Távol az igazmondástól, tan. VÚSZ, 1969. ápr. 27.; Öt év publicisztikája, vál. tan., Po. 1994; Eltévedtünk Európában?, tan., uo. 1994.
F. Z.
