Jakab István
* Nagyráska, 1928. szept. 29. / nyelvész, egyetemi oktató
A középiskolát Sárospatakon végezte (1949), magyar szakos tanári képesítést a po.-i Pedagógiai Főiskolán szerzett (1958). 1970-ben kandidátusi, 1971-ben bölcsészdoktori címet kapott. A docensi fokozatot 1990-ben nyerte el. 1954–56-ban az ÚSZ nyelvi szerkesztőjeként dolgozott, 1956-tól Nagymegyeren tanított, majd az ottani Tizenegyéves Középiskola igazgatója volt 1957–61-ben. 1961-től nyugdíjazásáig (1994) a Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén tanított, 1990-ig adjunktusként, majd 1990-től docensként. 1992–93-ban megbízott tanszékvezetőként dolgozott. 1968–1970-ben a Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság tudományos titkára, 1990-től 1998- ig a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának elnöke, húsz éven át a Szép magyar beszéd versenye országos döntőjének zsűrielnöke volt. Nyugdíjasként a komáromi Calvin J. Teológiai Akadémián tszv. docens, óraadó, és a komáromi Selye János Egyetem Ref. Teol. Karán óraadóként dolgozik.
Szakterülete a magyar leíró nyelvtan és a nyelvművelés. Kandidátusi értekezésében (A magyar igekötők állományi vizsgálata) az egyik legproblematikusabb magyar szófaji kategóriának, az igekötőnek tüzetes vizsgálatát végzi el, s A magyar nyelv értelmező szótára, a Magyar–angol szótár, valamint különböző műfajú terjedelmes szövegek elemzésével számos új ismeretet nyújt tárgyáról. Leíró nyelvtani dolgozatokat szak-folyóiratokban (Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr stb.) publikál. Nyelvművelő munkássága mennyiségben és minőségben is jelentős. A szlovákiai magyar nyelvhasználat elvi problémáin kívül állandóan foglalkozik a nyelvhelyesség időszerű kérdéseivel, s ilyen jellegű cikkeit folyamatosan publikálja.
1996-ban Lőrincze-díjat kapott, és A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki. 2000. dec. 6-án elnyerte az MTA köztestületi tagságát, 2002-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét kapta meg. 1998. nov. 20-án, 70. születésnapja alkalmából a Nyitrai Konstantin Egyetem Hungarisztikai Tanszéke, a pozsonyi Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet „Nyelvhelyesség az ezredfordulón” címmel Nyitrán nemzetközi konferenciát rendezett.
Művek: A magyar nyelv leíró nyelvtana (Kazimírné Pesthy Máriával és Zeman Lászlóval), 1978; A magyar igekötők állományi vizsgálata, Bp. 1976; A magyar igekötő szófajtani útja, Bp. 1982; Nyelvünkért, 1980; Nyelvünk és mi, 1983; Nyelvi vétségek és kétségek, 1987; Értsünk szót egymással!, 1995; Érthetően, alkalomhoz illően!, Dsz. 2000; A mai magyar nyelv I. – Lexikológia és alaktan, 1992; A magyar nyelvtan és a helyesírás tanítása, 1960, 1963; A jelzős szerkezetek összevonásának törvényszerűségei, Egyet. Füzetek 5., Dsz. 2000.
Irodalom: Szende Aladár: Hogy is mondjuk? Magyar Nyelvőr 1977, 507.; J. Soltész Katalin: Jakab István: A magyar igekötők állományi vizsgálata, Magyar Nyelv 1978, 232.; Böröndi Lajos: Jakab István: Nyelvünkről nyelvünkért, Műhely 1981/4; Deme László: Egy jubileumi nyelvművelő könyvről, Édes anyanyelvünk, 1999. ápr., 14–15.
K. M., M. J.
