Ipolyi (Stummer) Arnold
* Ipolykeszi, Disznós, 1823. október 18. – † Nagyvárad, 1886. december 2. / püspök, művészettörténész, néprajzkutató, az MTA tagja
Apja Stummer Ferenc főszolgabíró, édesanyja Szmrecsányi Arzénia volt. A gimnázium első két osztályát magántanulóként végezte Kamiss Ferenc irányításával, a további évfolyamokat Korponán és Selmecbányán látogatta. Tanárai közül elsősorban Lőrincz György magyartanára volt rá nagy hatással. 13 éves korában Esztergomban papnövendék lett, majd Pozsonyba került, onnan Nagyszombatba, ahol Gály Ferenc történelemtanára a történelem iránt is felkeltette az érdeklődését. A négyéves teológiai tanulmányokat a bécsi egyetemen végezte el. Szabadidejében művészettörténeti és régészeti műveket olvasott és idegen nyelveket tanult. Mednyánszky Alajos (1784–1844) báró Nyitra megyei főispán Dénes fiának magántanáraként a báró oklevél- és kéziratgyűjteményét, valamint könyvtárát is alkalma nyílt rendezni és olvasgatni, sőt az ifjú Mednyánszkyval európai utazást is tett. 1847. augusztus 4-én pappá szentelték és először Komáromszentpéteren lépett segédlelkészként egyházi szolgálatba. 1848 októberében Pozsonyban volt hitszónok, a következő év elején gróf Pálffy Lipót Ferdinánd korábbi pozsonyi főispán kérte fel nevelőnek gyermekei mellé. 1849 végén Zohoron lett plébános és ettől kezdve egyre erőteljesebben kezdte gyűjteni és feldolgozni a nagy művéhez, a Magyar Mythologiához 1846 óta gyűjtött anyagot. 1855-ben a Pozsony vidéki műemlékek konzervátorává nevezték ki és ebben a minőségében beutazta a gondjaira bízott területet, felkutatta az ott található műemlékeket és lerajzoltatta őket. Az MTA 1858-ban levelező, 1861-ben rendes taggá választotta. 1860-ban a fővároshoz közel, Törökszentmiklósra nevezték ki plébánosnak és ez tudományos pályáját is előmozdította, miután sokkal közvetlenebbül tudott bekapcsolódni az Akadémia munkálataiba. 1862-ben Kubinyi Ferenc (Kóvár) régész és Henszlmann Imre (Kassa) művészettörténész társaságában Konstantinápolyba utazott és sikerült megtalálniuk a Corvina-könyvtár jó néhány darabját. 1863-ban egri kanonokká, 1867-ben borsmonostori apáttá nevezték ki. Közben számos hazai és külföldi történeti és más tudományos társaság tagjává választotta. 1869-ben Pestre költözött, miután megtették a központi papnevelde kormányzójává. Ekkoriban kezdett műkincseket és festményeket gyűjteni, a legbecsesebb darabokat később az országos képtárnak ajánlotta fel. 1871-ben besztercebányai püspök lett. Időközben az MTA 1874-ben igazgatótaggá választotta és ő lett a történelmi bizottság elnöke is. Több alkalommal is a nemzeti történettudomány megteremtését szorgalmazta és 1879-től kezdve, mint az országos közoktatási tanács elnöke, ennek érdekében tevőlegesen is felléphetett. 1880–1885 között a Magyar Képzőművészeti Társaság elnöki tisztét is ellátta. 1886 februárjában nagyváradi püspökké nevezték ki, a püspöki széket néhány hónappal később, július 12-én foglalta el. Mindössze öt hónap adatott meg számára ebben a tisztségben, mivel 1886. december 2-án agyszélhűdésben váratlanul elhunyt. Sokrétű tudományos munkásságát egy ilyen kis helyen nehéz volna összegezni. Foglalkozott régészettel, a középkori magyarországi műemlékekkel, ő kezdeményezte a rendszeres műemlékvédelem kiépítését. Szorgalmazta a vidéki múzeumok felállítását és a magyar népi hiedelemvilág alapos feltérképezésével új irányt jelölt ki a magyar néprajztudomány számára is. A korabeli lapokban számtalan különböző témájú cikket publikált, emellett gyakran őt kérték fel az elhunyt akadémikusok feletti emlékbeszédek megírására is. A különböző kiállítások és összejövetelek alkalmából tartott előadásai és beszédei is mozgósító erejűek voltak.
Születési helye: https://felvidek.ma/2017/02/mikor-es-hol-szuletett-ipolyi-arnold/
Főbb művei:
Magyar mythologia, 1854;
Adalék Magyarország XIII. századi helyirata és földrajzához, 1859;
Csallóköz műemlékei, 1859;
A deákmonostori XIII. századi román bazilika (akadémiai székfoglaló), 1860;
Téglaépítészeti műemlékek. Régi magyar keresztkutak és Magyarország czímerének monumentalis használata, 1861;
Magyar régészeti repertórium. Magyar régészeti krónika, 1861;
A középkori emlékszerű építészet Magyarországon, 1863;
A középkori magyar festészet emlékeiből. A szepesváraljai XIV. századi történeti falfestvény, 1864;
A színhalmi magyar pogány koriaknak vélt leletek, 1870;
Ipolyi Arnold kisebb munkái, 1874;
Besztercebánya városa műveltségtörténeti vázlata, 1874;
A besztercebányai egyházi műemlékek története és helyreállítása, 1878;
A magyar szent korona és koronázási jelvények története és műtörténeti leírása, 1886.
