Huszár Mátyás
* Kisheresztény, 1778 – † Nagyvárad, 1843. március 10. / mérnök
A XIX. század első felének legnagyobb elméleti és gyakorlati tudású geodétája. Mint vízszabályozó mérnök, a magyarországi folyóvizek és mocsarak szabályozásának korszerű elveit ő állapította meg. A pozsonyi Akadémián 1796–1798-ban filozófiát, a kassai Akadémián 1798–1799-ben jogot hallgatott. Mérnöki diplomáját a pesti Institutum Geometricumban 1804- ben szerezte, de már 1798–1799-ben gyakornokként részt vett Bogdanich Dániel csillagászati helymeghatározásaiban, majd Litzner János, Heves megye mérnöke mellett uradalmi mérnökgyakornok volt, 1802-ben az Esterházy grófok tatai birtokán dolgozott. 1805-től 1808-ig Szatmárnémeti hites mérnöke. Innen küldték 1809–1810-ben nyugat-európai tanulmányútra (Itáliába, Franciaországba, Németországba és Hollandiába). Haza érkezve ismét uradalmi mérnökként dolgozott, 1815-től Lugoson kamarai mérnök, 1818-tól a nagyváradi kamarai kerület igazgató-mérnöke volt. Elkészítette a Tiszántúl (a Körösök és a Berettyó) szabályozásának tervét, de ezzel egyidejűleg tervet készített a Tisza szabályozására, mely a későbbi Vásárhelyi-féle terv előfutárának tekinthető. (Már ekkor javasolta a Hortobágy, a Zádor és a környező folyókat elzáró tiszadobi töltés megépítését!) 1823-ban a Duna felvételéhez rendelték ki igazgató-mérnöki beosztásban. Lejtmérési munkálatait Bogovich Károllyal és Holecz Andrással úgy egyeztette, hogy a Hortobágyon és a Veresnádon át egységes szintezési hálózatot hoztak létre Nagyszőlőstől Szegedig. 1824-ben hajózási felügyelő. Elsőnek térképezte fel a Dunát, a Marost, a Tiszát és a Körösöket. Szintező műszert tervezett állványzattal és mikrométeres csavarral. Kezdeményezésére vezették be a tízes számrendszert a szintezőléceken és általában a geodéziai gyakorlatban. A korabeli nemzeti törekvésekkel rokonszenvező magatartása (a nemzeti nyelv használata), valamint – valószínűleg – a katonai felmérések hibáinak ismételt bírálata miatt, 1827- ben elmozdították állásából, és visszahelyezték a nagyváradi kerületbe, a felmérési munkálatok vezetését pedig tanítványára, Vásárhelyi Pálra bízták: Huszár Mátyás teljesen háttérbe szorítva és elfeledve, és a munkája során szerzett betegségébe belerokkanva halt meg. Sokoldalú gyakorlata, képzettsége és nyelvtudása egyaránt a kortárs mérnökök fölé emelte. Nemcsak mint vízimérnök, hanem mint földmérő mérnök is jelentős: a háromszögelés és szintezés terén egyaránt úttörő munkát végzett. Mint műszerszerkesztő is kitűnt: folyami mérésre is alkalmassá tette a Woltman-szárnyat, s ezzel Pozsonynál 1825- ben vízhozam-méréseket végzett. Újszerű szintezőműszerét utóbb a Voigtländer cég gyártotta. Írásos munkái kéziratban maradtak és részben elkallódtak.
