Hunfalvy Pál, Hunsdorfer
* Nagyszalók, 1810. március 12. – † Budapest, 1891. november 30. / jogász, etnológus, nyelvész, történetíró, az MTA tagja (1858)
Német anyanyelvű volt, magyarul csak 6 éves korában kezdett tanulni. Miskolcon és Késmárkon folytatott filozófiai, majd jogtudományi és teológiai tanulmányokat. 1833-tól Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője. 1838-ban ügyvéd lett, majd 1842-ben a jogtudomány tanára a késmárki kollégiumban, az 1846/1847-es tanévtől a főiskola igazgatója. 1848–1849-ben az országgyűlés tagja, a debreceni parlament egyik jegyzője; a békepárthoz csatlakozott. Követte a menekülő képviselőházat Szegedre, majd Aradra. A szabadságharc bukása után egy ideig visszavonult. 1850-ben amnesztiát kapott. 1851-től az MTA főkönyvtárosa. 1865–1867-ben a képviselőház, 1867-től a főrendiház tagja. 1869-ben nagyobb tanulmányúton volt a Keleti-tenger menti államokban és Finnországban, 1842-től a Kisfaludy Társaság és emellett még számos külföldi tudós társaság tagja volt. 1856-ban megindította a Magyar Nyelvészet című első magyar nyelvészeti folyóiratot. 1862–1874-ben az MTA megbízásából szerkesztette a Nyelvtudományi Közleményeket. Elnöke volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, melyet 1889-ben Hermann Antallal alapított. Nyelvészettel 1840-ben kezdett foglalkozni. A magyar összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítója. Kezdetben a magyar–török nyelvrokonság támogatója volt, később azonban a finnugor nyelvrokonság híve lett. Ő vetette fel egyébként elsőként a sumér–magyar nyelvrokonság lehetőségét is! Sokat vitázott Vámbéry Árminnal (Dunaszerdahely), aki a magyarnak a török nyelvekkel való rokonságát vallotta. E vita volt a híres ugor-török háború, ő ui. Budenz Józseffel (1836–1892) a finnugor nyelvrokonság mellett foglalt állást, és „végleg” tisztázta a magyar nyelv helyét a finnugor nyelvrokonságban. Finnugor nyelvhasonlító munkái mellett megkísérelte a Reguly Antal gyűjtötte vogul és osztják szövegek megfejtését. Életének utolsó szakaszában néprajzzal és történettudományokkal foglalkozott.
Főbb művei:
Aristoteles Poetikája, 1842;
Egy vogul monda, 1859;
Finn olvasmányok, 1861;
A vogul föld és nép, 1864;
A kondai vogul nyelv, 1872;
Az északi osztják nyelv, 1875;
Utazás a Balti-tenger vidékein I–II., 1875;
Magyarország ethnographiája, 1876;
A székelyekről, 1880;
Die Ungarn oder Magyaren, 1881;
Ugor vagy török–tatár eredetű-e a magyar nemzet?, 1883;
Az oláhok története I–II., 1894.
