Hunfalvy János, Hunsdorfer
* Nagyszalók, 1820. január 21. – † Budapest, 1888. december 6. / földrajztudós, statisztikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1865)
Hunfalvy Pál öccse. Tanulmányait Késmárkon és Miskolcon kezdte, Eperjesen jogot, majd teológiát tanult. 1845–1846-ban a berlini és tübingeni egyetem hallgatója volt. Egy ideig nevelő, majd tanulmányutat tett Németországban, Belgiumban és Hollandiában. 1846-ban a késmárki jogakadémia statisztika- és történelemtanára. 1848-ban részt vett a szabadságharcban, ezért 7 hónapos börtönt szenvedett. 1855-től Greguss Ágosttal (Eperjes) szerkesztette a Család Könyve című folyóiratot. 1861-től a budai politechnikumban a földrajz, statisztika és a történelem tanára. 1861–1864-ben a Statisztikai Közlemények, 1865–1868-ban a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények szerkesztője volt. 1870-ben kinevezték a pesti tudományegyetem új földrajzi tanszékére. Ő volt a földrajz első egyetemi tanára hazánkban. 1875–1876-ban a bölcsészkar dékánja, 1887–1888-ban az egyetem rektora volt. A Magyar Földrajzi Társaságnak egyik alapító tagja (1872) és haláláig elnöke volt. Több nemzetközi kongresszuson képviselte a magyar földrajztudományt. A mai értelemben vett földrajz első tudományos művelője. Fiatal korában Karl Ritter német geográfus teleologikus szemléletének híve, későbbi munkásságával ezt a földrajzi
felfogást jelentős mértékben tovább fejlesztette. Adatai megbízhatóak, művei forrásértékűek. Ő adta ki Magyar Lászlónak Afrikából és Xantus Jánosnak Amerikából hazaküldött úti feljegyzéseit. A Magas-Tátrában a Hunfalvy-hágót róla nevezték el. Szülőfalujában emléktáblát helyeztek el a tiszteletére. Középiskolai tankönyveket is írt.
Főbb művei:
Egyetemes történelem I–III., 1851–1852;
Magyarország és Erdély eredeti képekben I–III., 1855–1864;
Magyarország viszonyainak statisztikai vázlata, 1862;
A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása I–III., 1863–1865;
Magyar kézi atlasz, 1865; Legújabb magyar atlasz, 1867;
Európa államainak rövid statisztikája, 1868;
Ég és föld (csillagászati földrajz), 1873;
A földrajz története, 1878;
Afrika földrajza, 1878;
Egyetemes földrajz I–III., 1884, 1886, 1890;
Egyetemes néprajz, é. n.
