Hizsnyai Tóth Ildikó

* Vágsellye, 1966. márc. 30. / műfordító, szerkesztő, kutató

Középiskolai tanulmányait a galántai gimnáziumban végezte, 1984-ben érettségizett. Utána a po.-i Comenius Egyetem BTK-n magyar– szlovák szakot végzett (1989).

Tanulmányai befejezése után az Irodalmi Szemle szerkesztője (1989–90), majd 1990 ápr. és okt. között a Nap szerkesztőségének munkatársa, 1994-től (napjainkig) a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Pozsony) magyar nyelvtanfolyamainak a vezetője. 1995–1997 között a Fórum Alapítvány Multikulturális Családprogramjának szakmai vezetője és koordinátora, 1997- től a po.-i magyar tanszék kutatója, oktatómunkát is végez. Kutatásait a műfordítás-elmélet, valamint a magyar mint idegen nyelv tanítása terén végzi.

Műfordítással a kilencvenes évek végétől foglalkozik. Peter Pistanek (Különcök, 1999) és Pavol Vilikovský (Az utolsó pompeji ló, 2002) c. regényfordításaiért Madách-díjat kapott.

Művek: Miért éppen Malacka? Helységnevekről a szlovák–magyar nyelvpárú műfordításban, tan. = Somorjai disputa I. (szerk. Csanda Gábor), Dsz. 2003.

Fordítások: Ľubomír Lipták: Száz évnél hosszabb évszázad, esszék (társfordítókkal) Po., 2000; Dušan Kováè: Szlovákia történelme, monogr. (társfordítókkal), 2001.

Irodalom: Pályi András: A szláv érzelmesség hátaslova (P. Vilikovský: Az utolsó pompeji ló), És, 2002. (46. évf.)19. sz.; Hárs György Péter: Diotima és disputa, Iskolakultúra 2004. okt.

F. Z.