Hirschler Ignác
* Pozsony, 1823. március 3. – † Budapest, 1891. november 11. / orvos, szemész, az MTA levelező tagja
Középiskoláit szülővárosában és Pesten végezte, 1840-ben a bécsi orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1840– 1847-ben Bécsben szemorvos, Rózsás Antal tanársegéde, 1847–1849-ben Párizsban Louis A. Desmarres asszisztense volt. 1849 végén hazatért, magánorvosi gyakorlatot folytatott. 1851-ben zsidó vallása miatt elutasították egyetemi pályázatát. 1851-től a budapesti Királyi Orvosegyesület titkára, majd alelnöke. 1859-től a Rókus Kórház és a Szegénybeteg Gyermekkórház szemész-főorvosa. Az Orvosi Hetilap szemészeti mellékletének a szerkesztője, 1864–1880-ban a folyóirat szerkesztője. A magyarországi zsidó emancipáció egyik előharcosa, a magyar izraeliták pártjának elnöke volt. Az MTA 1869-ben levelező tagjává választotta. A szemészeti műtéttan valamennyi területén jelentőset alkotott. Különösen értékesek hályogműtétei, valamint a kötőhártyalob, a szaruhártya-megbetegedések, valamint a szemészeti daganatok műtéti megoldásai. Vizsgálta az alkohol és egyéb bódító szerek, illetve a dohányzás hatását a látásélességre, a nemi betegségek szemészeti összefüggéseit, továbbá a színvakság és a kancsalság különböző jellegzetességeit. Ő mentette meg a fiatal Munkácsy Mihály szeme világát, majd hosszabb ideig Arany János kezelőorvosa volt. Utolsó éveiben átmenetileg megvakult, de egy műtétnek köszönhetően részben visszaszerezte látását. Unokaöccse volt Stein Aurél (1862–1943), a világhírű földrajzi utazó, keletkutató, akinek tanulmányait anyagilag is segítette.
Főbb művei:
Tapasztalatok a szeszes italokkal, valamint dohánnyal való visszaélésről,mint a láttompulat okáról (akadémiai székfoglaló), 1870;
Adat a szaruhártya gyurmájába lerakódott festanyag ismeretéhez, 1872;
Adatok a látóhártya maradvány kórodai ismertetéséhez, 1874;
Zur Casuistik der Anaesthesie und Hyperaesthesie der Netzhaut, 1874.
