Herczegh Géza Gábor
* Nagykapos, 1928. október 17. – † Budapest, 2010. január 11. / jogtudós,
egyetemi tanár, az MTA tagja (1990)
Édesapja a Nagykaposi Járási Bíróság vezető bírája, későbbi nevelőapja történész volt. Szülővárosában kezdte iskolai tanulmányait, a gödöllői premontrei gimnáziumban érettségizett. 1947–1951 között a szegedi tudományegyetem jogi karán tanult és szerzett jogi oklevelet. 1951–1967 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa volt, közben a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) oktatójaként diplomáciatörténeti előadásokat tartott. 1967-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (ma: Pécsi Tudományegyetem) Jogtudományi Karán a nemzetközi jogi tanszék docense, 1980-tól tanszékvezető professzora. 1981–1987 között a kar dékánja, 1990–1993-ban az Alkotmánybíróság tagja volt. 1993–2003 között az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának magyar tagjaként tevékenykedett. Az MTA 1985-ben levelező, 1990-ben rendes tagjává választotta. Tagja volt a Professzorok Batthyány Körének. Fő kutatási területe a nemzetközi jog volt. Kezdetben a gyarmati rendszer és a nemzetközi jog összefüggéseivel, később a nemzetközi jogelvek szerepével foglalkozott a nemzetközi bíráskodásban. Vizsgálta az emberi jogok nemzetközi érvényesülését, a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos kérdéseket és a humanitárius jog nemzetközi fejlődését is. Interdiszciplináris kutatásokat végzett a nemzetközi jog szociológiája terén. A Nemzetközi Vöröskereszt szakértőjeként számos konferencián vett részt és szólalt fel nemzetközi jogi, humanitárius jogi és egyéb kérdésekben. Foggal körömmel címmel egy regényt is megjelentetett (2008). Lánya, Herczegh Anita szintén jogász, Áder János magyar köztársasági elnök felesége.
Főbb művei:
A gyarmati kérdés és a nemzetközi jog, 1962;
General Principles of Law and the International Legal Order, 1969;
Nemzetközi jog (egyetemi tankönyv, társszerző), 1976;
A humanitárius nemzetközi jog fejlődése (angolul is), 1981;
Magyarország külpolitikája 896–1919, 1987;
A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig, 1999;
Peres örökségünk, 2005.
