Henszlmann Imre
* 1813. október 13. Kassa – † 1888. december 5. Budapest / művészettörténész, építész, régész, kritikus, író, orvos, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, az MTA tagja
Henszlmann elődei a XVI. század elején WürtenbergbőI kerültek Magyarországra. A család egyik ága Bártfán telepedett le, a másik ága pedig Kassát választotta lakóhelyéül. Édesapja vas- és vegyeskereskedő, üzlete az akkori Forgács és Fő utca sarkán álló, Fő utca 38. számú házban volt, melyet a Szirmay családtól vett meg. A közelmúltig fennmaradt üzlet Kassa egyik legrégibb kereskedése volt. Ma már azonban hiába keresnénk, helyében jelenleg cipőüzlet van.
Henszlmann Imre szülőházát a kassai dóm árnyékában találhatjuk. A Fő tér nyugati térfalában, zárt sorú beépítésben, a Dómnál a Fő térből kiágazó Erzsébet utca sarkán, középkori méretű telken álló, magjában 14. század első felében épült, középkori részleteket őrző, „L” alakú alaprajzú, egy emeletes, cserép fedésű sarokház mai képe eklektikus. Fő homlokzata az Erzsébet utcára nyílik, ez hét tengelyes. Az épület megmaradt díszítéseként az eklektikus vakolatdíszek csak az emeleten maradtak meg. A földszinti rész erős, modern kori átépítés képét mutatja, amely az itt működő üzletek kirakatainak „hatékony” kialakítását szolgálja.
Iskolai tanulmányait Kassán kezdte, majd az eperjesi Evangélikus kollégiumban (ennek volt diákja Kossuth Lajos is) és Pozsonyban folytatta. Eperjesi tanulmányai idején, 1827-ben alapították a „Magyar Nyelvmívelő Társaságot“ Henszlmann Imre, Fáy András, Pulszky Ferenc, Szentiványi Miklós és Vandrák András, Greguss Mihály tanár elnöklete alatt. Itt kezdett Henszlmann is magyarul tanulni.
Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen 1833-ban fejezte be, Bécsben 1835-36-ban folytatta,1837-ben Páduában tett szigorlatot és nyert orvosi oklevelet. Az orvosi pálya azonban nem vonzotta, egyre inkább a művészetek és a régiségtan felé fordította figyelmét.
1838-ban újra Eperjesen van ahol ifjúkori barátjával Pulszky Ferenccel együtt tanulmányozták az utóbbi nagybátyjának Fejérvári Gábornak mű- és régiséggyűjteményét és könyvtárát. Elméleti tanulmányaikhoz elsősorban Winckelmann és Lessing művei szolgáltak.
Gyakorlati ismereteit Bécs műcsarnokában, majd Olasz és Németországban gyarapította.
1839-ben Pulszky Ferenccel Pozsonyba ment, aki akkor Sáros vármegye országos követe volt. Itt vette feleségül Mária Rosa von Rosenthal bécsi születésű bárónőt.
1841-ben adta ki első magyarnyelvű könyvét a „Párhuzam az ó és újkori művészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországban“, amely már jelentős felkészültséget és egy új élesebb és harciasabb magatartást jelzett. Pulszky Ferenc méltán nevezte az első magyar műfilozófiai dolgozatnak.
1848-ban Bécsben Esterházy Pál Antal sajtóreferense lett. 1849-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd Londonba és Párizsba távozott. Párizsban III. Napóleon támogatásával jelent meg “Théorie des proportions appliqués dans l’architecture” című műve 1860-ban. Magyarországra visszatérve az 1857-1863-as években a kassai dóm restaurálásánál működött közre, amelynek munkálatait Gerster Károly építész vezette Frey Lajos segítségével. A dóm éppen Henszlmann tervei alapján kapott színes mázas cseréptetőt a régi fazsindelyek helyébe. Gerster Károlyal késöbb közösen végeztek ásatásokat az egri várszékesegyház helyén. Kassa város két nagy szülötte együttműködésének szép példái ezek.
Henszlmann kezdeményezte a székesfehérvári és kalocsai ásatásokat, melyek felügyelete alatt folytak, és ő írta le és tette közzé az eredményeket is. A török uralom idején elhurcolt Corvinák felkutatására 1862-ben, társaival Kubinyi Ferenc műgyüjtővel és Ipolyi Arnold történésszel, Konstantinápolyba utazott. Az expedíció eredménye rendkívül gazdag volt. Az Eszki-Szeráj könyvtárában összesen 14 eredeti Corvina-kódexet fedeztek fel és írtak le. Ezen kódexek egy része Abdul Aziz szultán ajándékaként a Szuezi csatorna megnyitása alkalmával került haza a budapesti Nemzeti Múzeumba, másik részét II. Abdul Hamid szultán I877-ben ajándékozta Magyarországnak.
1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója volt. 1873-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények című periodikákat.
Halálakor az akadémia, a sajtó, a közvélemény meleg megemlékezésekben fejezte ki a nagy veszteség feletti sajnálatát. A Felsőmagyarországi Múzeumegylet kassai nagygyűlésére barátja, Myskovszky Viktor, írt és mondott az elhunyt tudóst szépen jellemző emlékbeszédet, melynek néhány gondolata az utókor számára is érvényes:
“Azért mi nagy hálával fogadjuk Henszlmann hagyományát, s azt kegyelettel megőrizni és ápolni fogjuk, s míg ezen nemes tette sokaknak jó például fog szolgálni, addig az minket is fog buzdítani, lelkesíteni s további munkásságra és kitartásra serkenteni.”
Arra való tekintettel, hogy Henszlmann Imre Kassa város díszpolgára volt a város tanácsülése 1888. december 7-i határozatában utasította Éder Gyula főjegyzőt egy koszorú elküldésére a ravatalára.
Sírja a budapesti Kerepesi-úti temető 34/2 parcellájában található. Budapesten, az V. kerületben utca viseli nevét.
Szülőházán fekete gránittábla hirdeti: „Ebben a házban született 1813. október 15-én Dr. Henszlmann Imre a magyar műtörténelem alapvető munkása”.
Az emléktáblát a Felsőmagyarországi Múzeumegylet közadakozásból készíttette el Aubram Walter szobrásszal, és avatták fel 1897. június 6-án.
Kassán emlékét a mai napig csak ez az emléktábla és a nevét viselő Történelmi Társaság őrzi. Végezetül álljon itt néhány Myskovszky Viktor által megfogalmazott gondolat Henszlmann Imréről, amelyet nem lehet elmozdítani a helyéről, és amelyik a leghívebben tükrözi Henszlmann Imre alakját:
“Tréfa lakott szemeiben; de hűség honolt szivében, igazság elméjében és vigasz ajkain. Ő egyike volt azoknak, kik szilárdul hittek a jónak végleges győzelmében. Tudta, hogy e győzelem még nagy küzdésbe fog kerülni, és tekintet nélkül ostorozta az eszmény elleneit keményen, bátran, szüntelenül. – De a jók és gonoszak századok párbajában derült kedéllyel állta meg mindig helyét s percig sem veszté el a biztos diadalába vetett erős hitét…
Büszkék vagyunk reá, mert hiszen ő a miénk volt, városunk szülötte…”
Fontosabb művei:
• Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt (Pest, 1841)
• Kassa városának ó-német stylű templomairól (Pest, 1846) időrendben ez az első magyar művészettörténeti monográfia
• A kisbényi románízlésű egyház (Pest, 1862)
• A székesfehérvári ásatások eredménye (Pest, 1864)
• Műrégészeti kalauz I-II. kötet (Pest, 1866)
• Pécs középkori régiségei I-II. kötet (Pest, 1869-72)
• Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa (Leipzig, 1873)
• Magyarország ó-keresztyén, román, átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismertetése (Bp, 1876)
• Lőcsének régiségei (Bp, 1878)
• Magyarország csúcsíves emlékei (Bp, 1880)
Magyarország ó-keresztyén, román, átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismertetése:
Fullscreen Mode
