Haraszti Mária

* Alsószeli, 1959. dec. 8. / író, műfordító, szerkesztő

Po.-ban érettségizett (1979), a Komenský Egyetem BTK-n magyar–orosz szakos tanári oklevelet szerzett (1984). Egy évig a Madách Kiadó nyelvi szerkesztője, 1989-ig az ISZ szerkesztője, 1994-ig a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségének riportere volt. Ezután Median néven céget alapít, mely kiadói tevékenységet is folytat. Az AB-ART Kiadó művészeti vezetője és felelős szerkesztője, a Szőrös Kő folyóirat főszerkesztője, az Anima Társaság elnöke.

Verseiben a világba vetett, attól alapvetően idegen emberi lény magánya és fájdalma szólal meg. Költészete központi motívumai az idő és a csend. Szimbolikus címmel bíró regényében a felvidéki magyarság életét rajzolja meg. A mű vallomások, reflexiók, emlékezések mozaikjából építkezik, ellenpontozásos szerkesztésű, erősen önreflexív. Gyerekeknek szóló, egyéni hangú, szintén erősen önreflexív írásaiban mesemotívumok keverednek a szövegvilágon kívüli valóságra utaló részletekkel.

Művek: Alsószeli falumonográfiája, 1990; Buborék, m., 1993; Buborék a szigeten, m., 1995; Mályvák és madarak, v., Po. 1999; Pimpimpáré, r., Po. 2001; A piros rét meséi, m., Po. 2004.

Fordítások: Július Balco: Végállomás, elb., Po. 2003.

Irodalom: Juhász Katalin: Mályvák és madarak, ÚSZ 1999. máj. 10.; Ardamica Zorán: Észrevenni, SZÚ 1999. aug. 11.; Mezey László Miklós: Gyökér és bóbita, Hitel 2002. nov.; Fehér Kriszta: Levéltöredék, ÚSZ Könyvjelző 2002. júl. 25.; Horváth Erika: Végállomás, végletek nélkül, ÚSZ Könyvjelző 2003. aug. 7., M. Csepécz Szilvia: A piros rét meséi, Vasárnap 2004. szept. 10.

B. Zs.