Hantken Miksa
* Jablonka, 1821. szeptember 26. – † Budapest, 1893. június 26. / geológus, paleontológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1874)
Gimnáziumi tanulmányait Teschenben, főiskolai tanulmányait 1840–1842-ben Bécsben, 1843-tól 1846-ig a selmecbányai bányászati akadémián végezte. 1844–1845-ben Albrecht főherceg vasgyárában gyakornok. 1846–1849-ben több bányában bányatiszt. 1849–1850-ben Bécsben analitikai kémiai tanulmányokat folytatott, majd a dorogi szénbányánál dolgozott. Ebben az időben kötött házasságot a dorogi polgármester lányával, Hoblik Idával. Néhány évig Szerbia kormányának szolgálatában állt. 1858-ban Pesten telepedett le és itt őslénytani kutatásokat végzett. 1861–1867-ben a pesti kereskedelmi akadémia tanára, 1866-tól az MNM ásvány- és őslénytárának őre. 1869-ben megszervezte a Magyar Állami Földtani Intézetet, amelyet 1870-től 1881-ig igazgatóként vezetett. 1876-ban a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett. 1882-től haláláig egyetemi tanár a paleontológiai tanszéken. A magyarországi paleontológiai kutatások megindítója, a tudomány első, nemzetközileg is korszakos jelentőségű személyisége. Tudományos pályafutásának kezdetén, Dorogon kőszénkutatással, kőzetréteg-szerkezettannal foglalkozott, majd elsők között ismerte fel az őslénytan jelentőségét egy földtani telep felépítésében és életkorának meghatározásában. A Dorogi-medence kőszéntelepeket tartalmazó eocén korú rétegsorainak tagolása és a telepek azonosítása céljából őslénytani vizsgálatokba, elsősorban az egysejtűek közé tartozó ún. Foraminiferák tanulmányozásába kezdett, ezek maradványai nagy mennyiségben és változatosságban fordultak elő a meddő kőzetekben. Nemzetközileg is kiemelkedő eredménye a Foraminiferák rétegtani szerepének tisztázása. Különösen értékesek a nagytermetű Foraminiferák, a Nummulitesek („ Szent László pénze”) egymást követő nemzedékeivel kapcsolatos megfigyelései. A különböző rétegtani szintekből származó Nummulites-fajok megcsiszolt és meghatározott példányaiból összeállított gyűjteményeivel díjat nyert a Bécsi Világkiállításon (1873), és nagy sikert ért el a bolognai geológiai világkongresszuson (1881). A Nummulitesek tanulmányozásával új tudományos alapra helyezte a magyarországi eocén barnakőszén-kutatást, őslénytani leírásaival nemzetközileg is elsőként igazolta e fauna ivari kétalakúságát (dimorfizmus). A Foraminiferákat bemutató monográfiája (1875) 213 faj leírását tartalmazza, amelyek közül 93 a tudomány számára újnak bizonyult. További munkáiból kiemelkedik
még a dorogi barnakőszén-előfordulásokat leíró könyve (1871) és a Magyarország széntelepeit és szénbányászatát áttekintő műve (1878). Javaslatára fogadták el a földtani térképek színkulcsának egységesítését (1881), úttörőnek számítanak továbbá mikroszkópi mészkővizsgálatai (ún. mikrofácies-elemzés). Emlékét őrzi a Hantkenia és a Hantkenina állatnem- név is. A magyarországi kőszéntelepekről az első gyakorlati szempontból is jelentős összefoglaló ismertetést ő készítette. Tiszteletére a Magyarhoni Földtani Társulat 1963-ban három évenként kiosztásra kerülő Hantken Miksa-emlékérmet alapított az ősélet és rétegtani szakirodalomban elért kimagasló eredményért.
Az MTA 1864-ben levelező, 1874-ben rendes taggá választotta.
Főbb művei:
Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai, 1871;
A magyarországi kőszén, 1873;
A beocsini márga földtani kora, 1873;
Új adatok a déli Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez, 1874;
A Clavulina-Szabói rétegek faunája I., 1875;
Adalékok a Kárpátok földtani ismeretéhez, 1877;
A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata, 1878;
Új adatok a buda-nagykovácsi-i hegység és az esztergomi vidék föld és őslénytani ismeretéhez, 1884;
Vélemény a várpalotai szénbányáról, 1888.
