Gyönyör József
* Szalatnya, 1920. okt. 25. – † Ipolyság, 2003. jan. 13. / politológus, közíró, jogász, jogtörténész
Gyermekkora egy részét a franciao.-i Moulins városában töltötte, majd Egegen járt iskolába. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett (1939), a bp.-i tudományegyetemen jogot tanult (1943), majd katonai szolgálatot teljesített, megsebesült, és szovjet hadifogságba került. 1945 után tartózkodási engedéllyel dolgozott, 1955-ben kapta meg a csehszlovák állampolgárságot. A Korponai Járási Nemzeti Bizottság alkalmazottja volt, majd 1950-től a Besztercebányai Kerületi Nemzeti Bizottságon dolgozott. 1969-től a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala Nemzetiségi Főosztályának munkatársaként részt vett a nemzetiségi alkotmánytörvény végrehajtásával kapcsolatos határozatok előkészítésében (nyelvhasználat, helységnevek, kétnyelvű oktatás stb.).
Közírói tevékenységében meghatározó szerepet játszottak az 1968-as események. Egyike azoknak, akik a gondolkodásban és elviségben szabad kisebbségi magyar publicisztikát 1968-ban elindították és művelték. Ekkor született írásai később könyv alakban is megjelentek (Mi lesz velünk, magyarokkal?, Po. 1990). A kötet gerincét A történelem vihara c. tanulmány képezi, mely a magyarság tragédiájának körülményeivel, a kassai kormányprogram következményeivel, a hontalanná válással, a reszlovakizációval, kitelepítéssel, lakosságcserével stb. foglalkozik. Egyéb művei közül a trilógiát alkotó Határok születtek (1992), Közel a jog asztalához (1992) és Terhes örökség (1994) címűeket emeljük ki. Ezek a csehszlovák állam megalakulásával és első törvényeivel, továbbá a területi gyarapodás problémáival, az ideiglenes alkotmánnyal és az alkotmánylevéllel, valamint a magyarság lélekszámának alakulásával, a nyelvhasználat szabályozásával, a nemzetiségi iskolák helyzetével foglalkoznak egészen az állam felbomlásáig. Tanulmányai, kötetei meghatározó szerepet játszottak a kisebbségi magyar szellemiség formálódásában és a történelmi folyamatok tényszerű értékelésében.
Érzékeny volt a munkájára, s élete utolsó éveiben nehezen viselte azt a mellőzöttséget, ahogy a politikai közélet elnézett munkássága felett. Az MTA elnöke a Kemény Zsigmond-díjat ítélte neki, melyet nem vett át. Egyetlen kitüntetése A Szlovák Kormány Ezüst Emlékérme volt, 80. születésnapja alkalmából. Munkássága megkerülhetetlen azok számára, akik a kisebbségi magyarság múltját, történelmét kutatják.
Művek: Kétnyelvűség a közéletben, cikk, Hét 1973/35; Nemzetiség és anyanyelv, tan., ISZ 1976/3; Népképviseleti szervek Csehszlovákiában, tan., ISZ 1981/2; A csehszlovákiai magyarság létszámának és nyelvterületének alakulása 1918–1938 között, tan., Műhely 1981; A szlovákiai magyar oktatásügy helyzete, tan., ISZ 1982/4; Csehszlovákia népességének nemzetiségi megoszlása, tan., ISZ 1983/1; A személynevek anyanyelvi változatának anyakönyvi bejegyzéséről. = A hűség nyelve, szerk.: Zalabai Zsigmond, Po.–Bp. 1987. 2. kiad.; Államalkotó nemzetiségek. Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről., tan.,1989.
Irodalom: Trócsányi László: Államalkotó nemzetiségek, Regio 1990 jan.; Varga Sándor: Születésről, agóniában. Határok születtek, ÚSZ 1992. aug. 5.; Zsilka László: Határok születtek, uo. 1992. szept. 4.; uő: Lehangoló eszmevilág. Gondolatpárhuzamok Gy. J. trilógiája 3. köt. olvasása közben, Vasárnap 1995. aug. 27.; Fónod Zoltán: „Én szállok, vagy ő jön felém…” Gyönyör József halálára, ISZ 2003/2.
F. Z.
