Guhr Mihály
* Nagyszalók, 1873. március 11. – † Szepesszombat, 1933. augusztus 23. / orvos, sportember, a tátrai turizmus jeles képviselője
Orvosi diplomáját a budapesti tudományegyetemen szerezte. 1897-től főorvos Tátraszéplakon. 1902-ben egy szanatóriumot építtetett a tüdőbaj, a Basedow-kór, az asztma stb. betegségek gyógyítására. A klimatoterápia nagy szorgalmazója, propagátora volt. A Basedow-kór kutatóinak az USA-ban rendezett kongresszusán (1931) az egyetlen meghívott európai előadó volt. A magyar sísport egyik megteremtője, az első tátrai síugrósáncok építője, az 1911. február 5-i első nemzetközi síversenyünk szervezője és rendezője. Megalapította a Magyar Síklubot és a Magyar Síszövetséget, számos sport- és kulturális egyesület és szövetség elnöke volt. Egyik alapítója volt a Turistaság és Alpinizmus c. turistalapnak is, ahol orvosi témájú írásokat is közreadott. 1927-ben megvásárolta a Tarajka melletti Szószéken a leégett Róza és Kohlbach szálló telkét és a Karpathenvereinnek adományozta. A Karpathenverein a telken egy új menedékházat épített fel, 1934-ben nyitotta meg és Guhr-menedékháznak (Guhrova chata, Schronisko Guhra, Dr. Guhr Jugendheim und Turistenhaus) nevezte el. 1946-ban átnevezték Bilík-menedékháznak. Halála után gazdag hagyatékát családja a poprádi Kárpáti Múzeumnak adományozta. A hagyatékot
egy külön helyiségben (Guhr-emklékszoba) állították ki, amelyet 1933. december 19-én nyitottak meg. A Karpathenverein 1937. július 4-én tiszteletére emléktáblát helyezett el a Tarajkán lévő Szilágyi-emléken. A II. világháború után az emlékműről a táblákat eltávolították. Keller Imre egy kétkötetes regényt írt Guhr Mihályról Tisztán egy életen át címmel, amely Kassán jelent meg 1933-ban.
