Grósz Alfréd
* Késmárk, 1885. augusztus 25. – † Késmárk, 1973. március 1. / tanár, hegymászó, Tátra-kutató
Édesapja, Grósz Ernő (1833–1900) a késmárki líceum igazgatója volt. Fia 1903-ban itt végezte el a gimnáziumot, majd a Kassai Mezőgazdasági Akadémia és az eperjesi Jogi Akadémia hallgatója lett, miközben tokaji szőlészetükben gazdálkodott. Hogy középiskolai tanár lehessen, 1911-ben testnevelés tanári szakképesítést szerzett Budapesten. Az I. világháborúig a jászberényi gimnázium tanára volt. Végigharcolta a vh.-t, majd Jászberényben folytatta a tanári munkát, de 1919-ben visszaköltözött szülővárosába, ahol 2 évig könyvelő volt a helyi hímző gyárban. 1922–1944 között a késmárki német líceumban testnevelő tanárként dolgozott. 1945–1947-ben az iglói, 1947–1949-ben a késmárki szlovák gimnáziumban tanított, majd nyugalomba vonult. Az egyik legjelesebb tátrai hegymászó volt, aki számos csúcsot elsőként mászott meg, de diákjait és a távolabbról érkezett hegymászókat is gyakran elkísérte egy-egy túrára. Rokfalusy Lajos (Lőcse, 1887. október 24. – Salgótarján, 1974. április 27.) tanítóval és Kregczy Tibold építészmérnökkel alkották a híres Szepesi triót, amely számos közös sziklamászást hajtott végre. Rendszeresen tartott hegyimentő kiképzéseket, előadásokat, emellett számos fényképen is megörökítette a Tátra szépségeit, a tátrai turizmus történetéről cikkeket közölt a Turistaság és Alpinizmus, a Turisták Lapja című magyar, valamint különböző német lapokban. Írásai megjelentek a Magyarországi Kárpát Egyesület évkönyveiben is, emellett megrendelésre több könyvet írt, ezek egy része azonban kéziratban maradt (pl.: Adatok a sífutás történelmi fejlődéséhez Szlovákiában, 1955; A késmárki tűzoltóság története, A cipszer orvosegyesület története – Tóth Lászlóval). Stuttgartban 1961-ben jelent meg A Magas-Tátra. A Magyarországi Kárpátegyesület története, Münchenben 1971-ben adták ki A Magas-Tátra mondái című művét.
