Grossinger János Keresztély
* Komárom, 1728. szeptember 25. – † Komárom, 1803. január 2. / jezsuita pap, természettudós
Atyja hentesmester volt Komáromban és egy időben a város szenátora is. A fiú szülővárosában kezdte iskoláit, 13 évesen Nagyszombatba került, majd Trencsénben fejezte be középiskolai tanulmányait. 1745-ben lépett be a jezsuita rendbe és 1746–1748-ban Ungvárott klasszikafilológiát és bölcseletet adott elő. Egyetemi tanulmányait Grazban és Nagyszombatban végezte. Már fiatalon érdeklődött az ország természeti viszonyai iránt, 1743-tól kezdve bejárta az ország számos vidékét és győri tanárkodása idején a Balatonhoz és a Velencei tóhoz is eljutott. Huzamosabb ideig Nagyszombatban (1762–1769) tanított, innen Kassára került, ahol 1769–1770-ben a konviktus igazgatója volt. Kassáról Bécsbe helyezték át, ahol a Theresianumban görög és magyar nyelvet oktatott. Hamarosan az Itáliában állomásozó Haller ezred tábori papja lett és Cremonában, Milánóban és Mantuában ismerkedhetett az ottani természeti viszonyokkal. A következő években ezredével megfordult Magyarország számos helyén, még a Partiumba és Erdélybe is eljutott. Tudatosan gyűjtötte a növénytani, állattani és ásványtani anyagot, miután elhatározta egy nagyszabású munka elkészítését, amely Magyarország természetrajzi leírása kívánt lenni. Ehhez a feladathoz nyugodtabb munkakörre volt szüksége, ezért 1780-tól a komáromi Óvár lelkésze lett. Folyamatosan dolgozott a készülő művön, közben kisebb-nagyobb utazásokat tett, hogy újabb anyagot gyűjtsön. Valószínűleg az 1783-as komáromi földrengés hatására az első nyomtatásban megjelent munkája a magyarországi földrengéseket vette számba 1040-tól 1783-ig. A kilenc kötetre tervezett monumentális mű első darabja az állattannal foglalkozik általában, 591 oldalon (Universa historia physica regni Hungariae secundum tria regna naturae digesta, 1793). A második kötet 462 lapon a madarakat veszi számba. Mivel alig 120 előfizetőt sikerült megnyernie, így ezek a terjedelmes művek minden bizonnyal sok pénzét felemésztették és ezzel magyarázható az is, hogy a tervezett kötetek közül csak öt jelent meg (a harmadik a halakról, a kétéltűekről és a hüllőkről – 400 lap; a negyedik a rovarokról – 416 lap; az ötödik pedig a növényekről szóló két kötet első része – 344 lap). A hatodik kötet a botanikai rész befejezése, a hetedik kötet egyfajta földtani tájleírás („oryctographia”), a nyolcadik kötet ásványtan, a kilencedik pedig hidrológia, azaz vízrajz lett volna. Ezek kéziratban maradtak.
