Greguss Mihály

* Pusztafödémes, 1793. július 1. – † Pozsony, 1838. szeptember 27. / evangélikus tanár, író, filozófus, esztéta

Greguss Ágost (Eperjes) és Greguss Gyula (Eperjes) apja. Tanulmányait a pozsonyi ev. líceumban, 1814–1816-ban a tübingeni és a göttingeni egyetemen végezte. 1817-től az eperjesi kollégiumban, 1833-tól Pozsonyban az ev. főiskolán a bölcselet és a történelem tanára. Eperjesen nagy hatással volt diákjaira, közöttük a fiatal Kossuthra, aki utóbb is hálával emlegette. Ő volt az első ev. tanár, aki magyar nyelven tanította az ún. bölcseleti (köztük természettudományi) tárgyakat. Nemzeti és szabad szellemű megnyilatkozásai miatt a kormány részéről üldöztetésben volt része. Cikkeit elsősorban a hallei Allgemeine Literatur Zeitungban, a pesti Irisben, valamint a felsőmagyarországi Minervában közölte. Sok matematikai, fizikai, történeti, filozófiai tárgyú értekezése (pl. a bölcseleti és a politikai tudományok enciklopédiája – ez utóbbi magyar nyelven) kéziratban maradt. Számos költeményt is írt latin és magyar nyelven.

Főbb művei:
Durch welche Mittel kann die Wirksamkeit des Kanzelredners zweckmässig erhöht werden, 1821; Compendium aestheticae, usui auditorum suorum edidit, 1826;
Greguss Mihály válogatott kisebb munkái (a szerző arcképével és önéletrajzával), 1852.