Greguss Ágost
* Eperjes, 1825. április 27. – † Budapest, 1882. december 13. / esztéta, az MTA tagja
Greguss Mihály (1793–1838) történetíró fia. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, nyolc éves korától Pozsonyban folytatta. Amikor édesapja 1838-ban elhunyt, a család Rozsnyóra költözött és Greguss Ágost itt folytatta tanulmányait, amelyeket 1841–1843-ban Eperjesen fejezett be. Bécsben belefogott az orvosi tanulmányokba, de érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult, így 1846-ban félbehagyta az egyetemet és Szarvason vállalt gimnáziumi tanári állást. Verseket és esztétikai témájú tanulmányokat írt és aktívan bekapcsolódott az 1848/49-es eseményekbe, emiatt a szabadságharc leverését követően előbb bujkált, majd önként jelentkezett a hatóságoknál és 11 havi fogságra ítélték. Tanárként már nem működhetett tovább, ezért lapszerkesztőként és cikkíróként tevékenykedett. A tudományos ismeretterjesztés egyik első jeles képviselője volt Magyarországon, ennek elismeréseként és 1849-ben kiadott A szépészet alapvonalai című munkáját méltányolva az MTA 1858-ban levelező, 1863-ban rendes taggá választotta. A Kisfaludy Társaságnak egyik alapítója és éveken át alelnöke volt. Esztétikai írásai, íróportréi, A balladáról (1865) című könyve nagy hatással voltak a kortársakra. Lap-és kiadói szerkesztőként is fontos munkát végzett, számos Shakespeare-dráma fordítása is a nevéhez fűződik. 1870-től a pesti egyetem professzoraként esztétikát oktatott. Élete utolsó évtizedét a súlyos betegség (gyomorrák) keserítette meg és gátolta a rendszeres alkotómunkában. 1878 kiadta a Greguss Ágost meséi c. kötetét, 1880-ban jelent meg egyik főműve a Shakespeare pályája. Számos írása kéziratban maradt, ezekből tanítványai állítottak össze köteteket a halála után. Öccse, Greguss Gyula (Eperjes, 1829. december 3. – Pest, 1869. szeptember 5.) ugyancsak foglalkozott a műfordítással (lefordította pl. Camões Luziada eposzát, Turgenyev Apák és fiúk című regényét), emellett természettudományos témájú cikkeket írt a korabeli folyóiratokba és több középiskolai tankönyvnek is szerzője volt. Kezdetben jogot tanult, de az 1848/49-es események miatt félbehagyta, majd 1850–1856 között a bécsi politechnikum hallgatója volt, ahol fizikát hallgatott. 1857-től haláláig a pesti evangélikus gimnázium tanára, majd igazgatója volt. Az MTA 1864-ben választotta levelező tagjává.
