* Komját, 1908. augusztus 26. – † Budapest, 1973. augusztus 3. / gépészmérnök, egyetemi tanár
Pályáját lakatosinasként kezdte, majd a budapesti Optikai Műveknél volt tervező technikus és magánúton érettségizett. Oklevelét a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte 1934-ben. 1934-től 1948-ig a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyárban dolgozott, 1945 után műszaki igazgató volt. 1942-ben műszaki doktorátust tett. 1952-től a budapesti műszaki egyetem tanára a mezőgazdaság-ipari és élelmiszeripari gépek tanszékén. Különösen a speciális acélok és az elektronikus olvasztó és hőkezelő berendezések előállítása terén több nemzetközi jelentőségű szabadalma volt, az általa tervezett berendezéseket sokfelé exportálták. Az élelmiszeriparban és a könnyűiparban végzett kutatásai a sugárenergiák, elsősorban a dielektromos technika ipari alkalmazása körében voltak jelentősek.
Főbb művei:
Szálas anyagok és fonalak festőgépei, 1941;
Elektroacél öntödék tervezésének gyakorlati és elméleti alapjai, 1966;
Az élelmiszeripar mechanikai üzemű gépei és berendezései, 1966;
Az élelmiszeripar speciális feldolgozási technológiái, 1966.
