Fekets Sándor
* 1869. március 18., Kismánya – † 1953. május 14., Nagymegyer / református lelkész
1869. március 18-án született a Nyitra megyei Kismányán. Szülei Fekets Kálmán és Gergely Julianna gazdálkodók voltak. Elemi iskoláit Kismányán, a gimnáziumot és lelkészi tanulmányait Pápán végezte el. Első lelkészképesítő vizsgát 1893. szeptember havában Pápán, az egyházkerületi lelkészképesítő bizottság előtt tett. Segédlelkészi szolgálatát 1893. november 1-én Nagymegyeren kezdte meg, innét 1896-1897 között Negyedre került mint helyettes lelkész. Második alkalommal 1897 tavaszán ismét Nagymegyere helyezik segédlelkésznek.
1897. május 15 és 1897. július 15-e között Tanyon szolgált. Ezt követően, 1897. július 25-én a jókai gyülekezet választotta meg lelkészének. A következő évben Nagymegyeren megüresedett a lelkészi tisztség, amit Fekets Sándor megpályázott és 1898. január 11-én a gyülekezet egyhangúlag megválasztotta. Tisztségét a következő évben, 1899. március 19-én foglalta el.
1908-ban kötött házasságot Csiba Erzsébettel. Házasságukból gyermek nem született. Felesége 27 év házasság után 1935. október 24-én hunyt el.
Fekets Sándor Nagymegyeren aktívan bekapcsolódott a társadalmi életbe. Az első világháború előtt megjelenő Csallóközi Híradó szerkesztője volt. 1910-ben, amikor Bartók Béla két alkalommal – március végén, illetve november elején – Nagymegyeren járt, Fekets Sándor segítette őt munkájában.
Emellett jelentős érdemei voltak a nagymegyeri, illetve az izsapi református gyülekezet munkájának fellendítéseben. Nagymegyeren a gyülekezet kéttantermes iskolát tartott fenn, amelyben rendkívül nehéz körülmények között tudta az oktatást megszervezni. Jelentős érdemei voltak abban, hogy minden belső ellentét ellenére 1931-33 között felépült egy új, négytantermes iskola. Aktivizálta a gyülekezet társadalmi csoportjait, a nőegyletet, valamint az ifjúsági egyletet és énekkart, amelynek elnöke volt. A városban a két világháború között fő szervezője volt az 1848-as magyar forradalom emlékére tartott ünnepi rendezvényeknek. Izsapon az ő lelkészi működése idején épült fel a református templom tornya, és erősödött meg az egyházi iskola.
Munkássága kihatott Nagymegyer és Izsap határain kívülre is. Az egyházmegye tanügyi bizottságának elnöke volt, és tagja volt a megye tanácsbírói karának is.
1942. július 1-jén, 43 évi nagymegyeri szolgálat után nyugdíjazták. 1953. május 14-én, 84 éves korában halt meg. Sírja a nagymegyeri református temetőben található.
Életéhez kapcsolódó települések: Kismánya, Pápa, Negyed, Tany, Jóka, Nagymegyer
Hibát talált?
Üzenőfal
