Fekete Lajos

* Torda, 1837. június 18. – † Selmecbánya, 1916. június 29. / erdőmérnök, akadémiai tanár, az MTA levelező tagja

Tanulmányait 1856–1859-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte. 1859-től a kolozsvári erdőigazgatósági kerületben dolgozott. A selmecbányai erdészeti akadémián 1867-ben vezették be a magyar oktatási nyelvet. Az intézkedést követően a német tanárok közül sokan távoztak a katedrákról. Wagner Károly lett az erdészet tanára, aki többek között Fekete Lajost hívta maga mellé oktatónak, így 1867. október 11-én helyettes segédtanári és erdőgyakornoki beosztást kapott. Számos önálló írásmű és tízévi tanári tevékenység után 1878-ban megkapta a rendes tanári kinevezést. 1873-tól az erdőtenyésztéstan tanszék vezetőjeként erdőtenyésztéstant és erdővédelmet, talaj- és klímatant, az erdészeti, vadászati és úrbéri törvényeket tanította, 1891-től az erdőrendezést, becslést, értékszámítást, valamint az erdészeti statisztikát is. Szakmunkáiban is az erdészet minden ágát művelte. 1906-ban nyugalomba vonult. Szakcikkeit az Erdészeti Lapokban és az Erdészeti Kísérletek c. folyóiratban közölte, igen termékeny népszerűsítő szakíró is volt. 1867 és 1916 között 172 publikációja jelent meg. Tanári és szakírói munkássága mellett a gyakorlati erdészeti munka egyes folyamatai iránt is érdeklődést tanúsított. 1888-ban megszerkesztette a „tolókás magvetőt”, amely később széles körben elterjedt, 1891-ben „hernyóenyvezőt”
készített, majd a ferdejáratú „nyeles átallót” könnyebben kezelhető alakra szerelte át. Cséti Ottóval új „famagasság- mérő műszer”-t konstruáltak és vezettek be. Az MTA 1910-ben választotta a levelező tagok sorába.

Főbb művei:
A mezőség kopárainak befásítása, 1876;
Erdészeti rovartan I–II., 1878;
Erdészeti talajtan, 1882;
Az erdőbecsléstan kézikönyve (Sóltz Gyulával, 1882;
Erdővédelemtan, 1887; A tölgy és tenyésztése, 1888;
A Magyarországon előforduló főbb fanemek csemetéinek termesztése és ültetése, 1889;
Erdészeti növénytan I-II. (Mágócsy-Dietz Sándorral), 1891–1896;
Erdészeti nyereségszámítástan, 1900;
Erdőrendezéstan, 1903;
Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén
I-II. (Blattny Tiborral, 1913.