Erdélyi János
* Kiskapos, 1814. április 1. – † Sárospatak, 1868. január 23. / ügyvéd, költő, akadémiai
tanár, az MTA tagja
Szülőhelyén kezdte iskolai tanulmányait, majd 1824-től megszakításokkal Sárospatakon tanult a református kollégiumban. 1835–1840 között Berzétén Máriássy Zsigmond fiainak a nevelője volt, közben jogot is hallgatott Sárospatakon és a nyári hónapokban Pesten időzött. Ekkor már verselt is. 1837-ben fejezte be a jogi tanulmányokat és néhány évig ügyvédbojtár volt. Az MTA 1839 novemberében irodalmi munkássága elismeréseként levelező tagjává választotta. Ezekben az években sok személyes tragédia is sújtotta: rövid idő alatt elveszítette szüleit, testvérét, majd egy évi házasság után feleségét, Vahot Nellit (Vahot Imre és Vahot Sándor húgát) és kislányát is. Az 1840-es évek első felében két alkalommal is hosszabb európai útra indult, és élményeiről a Regélő című lapban számolt be úti levelek formájában. Ekkoriban kezdett el foglalkozni azzal, hogy módszeresen össze kellene gyűjteni a magyar népköltészet még élő alkotásait és a Kisfaludy Társaság megbízását elnyerve belefogott a gyűjtőmunkába. 1848/49-ben a Nemzeti Színház igazgatója volt, de a szabadságharc leverését követően hónapokig bujdokolt. 1851-ben a sárospataki kollégium filozófiai tanszékének tanára lett és a Bach korszakban a Felvidék egyfajta szellemi központjává emelte az intézményt. 1854-ben másodszor is megnősült. [Felesége Csorba Ilona; a házasságából egy fia született, Erdélyi Pál, aki későn nősült és 1921-ben és 1926-ban születtek meg Komáromban a lányai – Erdélyi János unokái! –, Erdélyi Zsuzsanna (1921. január 10. –) néprajztudós, valamint Erdélyi Ilona (1926. december 27. –) irodalomtörténész.] Erdélyi János szervezte meg 1859-ben a Kazinczy centenáriumi megemlékezést, 1860-ban pedig a sárospataki kollégium fennállásának 300. évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget. 1863-tól haláláig magyar irodalmat, majd világirodalom-történetet oktatott a kollégiumban.
Főbb művei:
Magyar népköltési gyűjtemény. Népdalok és mondák I-III.,1846–1848;
Magyar közmondások könyve, 1851;
Magyar népmesék, 1855;
Válogatott magyar népdalok, 1857;
A hazai bölcsészet jelene, 1857.
